Napi evangélium

2013. július 7. – Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés:

A hit továbbadása
Talán megerősítőek lehetnek Dsida Jenő: Tekintet nélkül című versének gondolatai azok számára, akik az egykor missziós útra induló tanítványok XXI. századi utódaiként elszántsággal, bátran indulnak, hogy a Krisztustól kapott feladatukat teljesítsék:
„Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül. …
Mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.”
A keresztény ember feladata, hogy hitét személyes életében, az Egyházban és a világban egyaránt megélje. Az első terület a személyes hitélet, a bensőséges kapcsolat Istennel, amelynek legfőbb eszközei a mindennapi imádság, Isten üzenetének olvasása és az elmélkedés. A hit azonban nem magánügy, azaz nem mondhatom, hogy „csak rám tartozik,” hanem kiszélesedik, s ennek megfelelően a hitélet második területe az Egyház közössége. A Krisztus által alapított közösség tagjait a közös hit és annak megvallása tartja össze. A hitélet vallási, közösségi szinten történő megélését szentségi életnek nevezzük. A szentségeket, mint a láthatatlan isteni kegyelem látható jeleit az Egyház közvetíti számunkra, és a katolikus hagyomány szerint éppen ezért a szentségek kiszolgáltatása lehetőleg minden esetben az egyházi közösség jelenlétében történik. A hívő közösség azonban nem zárkózik be, nem akar belterjessé válni, hanem kitárulkozik, megmutatja magát a világnak, felmutatja azokat az értékeket, amelyek szerint él. A krisztusi hit továbbadása, az evangélium hirdetése, a felnövekvő nemzedékek hitre nevelése tehát a hitélet harmadik területe, amelyet missziónak is nevezünk a vallásos szóhasználatban. A felsorolt három terület, azaz a hitélet egyéni, Egyházon belüli és a világ felé megnyíló szintje nem választható el egymástól, hanem szorosan összetartozik.
Ennek fényében már el tudjuk helyezni ezt a bizonyos harmadik területet, a missziót, az evangelizálást, és látjuk annak viszonyait, továbbá így már könnyebben megértjük a mai vasárnap üzenetét, hiszen az evangélium a misszióról szól. Nézzük az evangéliumi beszámolót! Jézus missziós útra küldi tanítványait. Miután kellő ideig tanította őket és együtt voltak vele, aminek köszönhetően életmódját is elsajátíthatták, a Mester elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványai az ő nevében elinduljanak és hirdessék tanítását és mindazt, amit cselekedett. Indulásuk előtt gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, az eszköztelenség vállalására, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözik őket. Az igehirdetésnek, a missziónak minden korban az a célja, hogy megismertesse az emberekkel Krisztust, legfőképpen az ő személyét és nem csupán tanítását, és így elvezesse őket a Krisztusban való hitre. A hit hirdetése és minden missziós szolgálat Krisztus nevében történik. Az apostolok az ő nevében indultak egykor útnak. Az ő utódaik, a püspökök és a papok szintén az Úr nevében végzik az evangelizáció feladatát.
A mai evangéliumi részlet sok hasonlóságot mutat azzal a jelenettel, amikor feltámadása után és mennybemenetele előtt Jézus missziós parancsot ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. Különleges hatalmat ad nekik és felszólítja őket, hogy az egész világra elmenvén az ő tanítványává tegyenek minden nemzetet megkeresztelvén őket (vö. Mt 28,18-19). E missziós parancs teljesítése minden korban aktuális feladat az Egyház számára, s erre idén, a Hit évében érdemes különösen is odafigyelnünk. Érdemes feléleszteni magunkban a missziós lelkületet, az evangelizáció szellemét és a hit hirdetésére ösztönző buzgóságot. A történelem során többször érték a keresztényeket és azon belül a katolikusokat olyan vádak, amelyek szerint túlságosan törekszünk a hit bensőséges megélésére és nem vagyunk eléggé nyitottak a világ felé. A most zajló Hit éve ennek fényes cáfolata. Induljunk mindannyian, legyünk hitvalló és tanúságtevő keresztények!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te, miután kellő ideig tanítottad tanítványaidat, elérkezettnek láttad az időt, hogy útnak indítsd őket és hirdessék tanításodat. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat adtál nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözték a misszióra indulókat. Te napjainkban is szeretnél eljutni, szeretnél utat találni minden emberhez. Nekünk, a te követőidnek az a feladatunk, hogy segítsük a találkozásodat az emberekkel. Adj nekünk apostoli lelkesedést és buzgóságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
(Forras:Net)