Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján
két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták.
Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy
vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a
népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a
mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta
Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te
szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy
szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak,
hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a
két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus
lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös
ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt
félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus
fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj!
Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket
elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:
Ezentúl emberhalász leszel – mondja Jézus Péternek a csodálatos
halfogást követően. Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten
tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus
számára. Ha a halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor
úgy fogalmazhatunk, hogy ez az emberhalászat csak akkor eredményes, ha
vannak olyanok, akik megeszik a csalétket, azaz hallgatják a tanítást.
A halászatnak az a célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat, s megegyük,
és ez a hal életébe kerül. Az emberhalászatnak azonban nem az a célja,
hogy a természetes élettérből kiszakítva az ember halálát okozza, hanem
Jézus szolgálatába szeretne állítani és az Ő közösségébe hív.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az
ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel
tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s
még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni.
Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész
voltom a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a
szeretet által is.Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de magától nem
képes erre. Add meg te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted
szentélyébe.