Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33
Elmélkedés:
Az alaptalan és a helyes félelemről olvasunk az evangéliumban. Az emberi
félelmeket mindig ellensúlyozza az Istenbe vetett bizalom és a hit. Amikor
a feltámadt Jézus megjelenik, első szavaival mindannyiszor meg akarja
szüntetni a tanítványok félelmét, amely azonnal el is múlik, ha a hit
szemével felismerik Őt. A feltámadt Jézusban és a feltámadásban hívő
embereknek a szenvedésektől, sőt még a haláltól sem kell félniük, hiszen
sorsuk ugyanúgy az örök életre való feltámadás lesz, miként Krisztusé is,
aki önként vállalta a szenvedéseket és húsvéti feltámadásával örökre
legyőzte a halált. Nincs okunk félelemre, ha hisszük, hogy Krisztussal mi
is feltámadunk az örök boldogságra.
Imádság:
Uram! Sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
Kommentáld!