„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)
Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták
rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra.
Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt
mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát
nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most
nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit
Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy
mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján,
ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell
tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek
sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene,
és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan
emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében
látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor
és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni,
legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd
el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még
teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a
golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy
hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi
az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik
visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára
mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”
Kommentáld!