A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél
számolt be. Dokumentumok és emlékek bizonyítják az angol katonák
kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal
került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el ...,,
Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement.
Haza, sem mert rögtön menni, öreg apjához tért először, aki messze lakván fia
családjától, nem tudott róluk semmit. Amikor Antal bevonult, tízéves fiút
hagyott hátra feleségével, így meg volt győződve róla, hogy őt azok már rég
elsiratták. Tudta, hogy rokkantan nem képes dolgozni, de nem is akart tovább
élni. Hozott magával egy pisztolyt, mert azt akarta, itthon temessék el. Öreg
apja nyugodtan végighallgatta zavaros gondolatait az öngyilkosságról. Csak
annyit mondott:
- Ne hamarkodjál el fiam soha semmit. Fáradt vagy, aludj rá
egyet, Mielőtt őrültségeket teszel.
Antal lefeküdt. Reggel azzal ébredt, hogy Mielőtt meghal,
megnézi a házat, amit otthagyott, benéz az ablakon, aztán végez magával.
Elutazott a falujába, Bement az utcába és mivel már
sötétedett, megállt az ablaknál, hogy megnézze, ki lakik az ő házában.
Felismerte a feleségét, aki vacsoránál ült egy férfival, aki háttal volt az
ablaknak. Antal nem hitte, hogy benne még - ilyen nyomorult testi állapotban -
valaha is gyilkos indulat támadhat, de ösztönösen pisztolya után nyúlt a
felismerésre, hogy a feleségének szeretője van.
Hirtelen öreg apja szavai csendültek meg benne.
Hogy a fülében-e, vagy égi hang volt, nem tudta, de ezt
hallotta: "Ne hamarkodjál el soha semmit!"
Antal megfordult és elment egy vendégfogadóba, ami ugyanott
volt, ahol régen.
Másnap reggel újra elment a házhoz, de nem az ablakhoz állt,
hanem az ajtón ment be. A felesége zokogva borult a nyakába, nem tudott szólni,
csak sírni! A másik szobából kilépett az a férfi, akit este látott.
Dermedten nézte zokogó anyját, aztán felkiáltott:
- Édesapám! - És odament hozzá ölelésre.
Apja csak most ismert rá férfivá érett fiára.
Borzadva gondolt a tegnap esti önmagára, de nem szólt
semmit, csak átölelte családját és hálaimába kezdett.
(Forrás: Ismeretlen szerző)
Kommentáld!