Ne ítélj...!
A sebészorvos gyors léptekkel viharzott be a kórházba, miután sürg...ős műtétre hívták be. Átöltözött, és azonnal a műtőbe indult. A kisfiú apját ott találta a folyosón, amint fel-alá járkált, és várta az orvost. Amikor az apa meglátta őt, rákiáltott: - Mi tartott ennyi ideig? Nem tudja, hogy a fiam életveszélyben van? Van magában egyáltalán felelősségtudat?!
Az orvos szelíden elmosolyodott, és így válaszolt:
- Nagyon sajnálom, nem voltam bent a kórházban, de miután megkaptam a hívást, azonnal indultam, amint tudtam. Most pedig kérem, nyugodjon meg, és engedjen, hogy végezzem a munkámat!
- Még hogy nyugodjak meg?! Ha a maga fia feküdne ott bent a műtőben, mennyire lenne nyugodt? Mit tenne, ha a maga fia halna meg? - vágott vissza dühösen az apa.
Az orvos ismét szelíd mosollyal válaszolt: - Azt mondanám, amit Jób mondott a Szent Bibliában: "Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" Az orvosok nem tudják meghosszabbítani az emberek életét. Menjen, és imádkozzon a fiáért, mi pedig Isten kegyelméből megteszünk érte minden tőlünk telhetőt!
- Könnyű másnak tanácsot adni, amikor nem vagyunk érintettek! - morgott tovább az apa.
A műtét eltartott néhány órahosszáig, majd nyílt az ajtó, és a sebész lépett ki rajta sugárzó arccal. - Dicsőség legyen Istennek! A fia életben maradt! - kiáltotta az apának, majd anélkül, hogy a választ megvárta volna, futott tovább. - Ha további kérdései lennének, forduljon a nővérhez!
- Miért ilyen arrogáns? Miért nem tudott rászánni pár percet, hogy elmondja, hogy van a fiam? - kérdezte az apa kicsit később a nővértől.
A nővér arcán patakokban folytak a könnyek, úgy válaszolt: - A doktor úr fia tegnap halt meg egy közúti balesetben. Még tartott a temetés, amikor sürgősséggel behívtuk az ön fiának műtétjére. És most, hogy megmentette az ön fiát, siet vissza saját fiának a temetésére!
SOHA NE ÍTÉLJ el senkit, mert nem ismered a másik ember életét, sem azt, hogy pontosan mi történik vele/benne, és éppen min megy keresztül!
Kommentáld!