NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRÕDNI!! 

Egy őszi hideg, szeles, késő délután,ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán .Magányos volt és hideg a szíve, Senkit sem szeretett, senki sem szerette.Kigyúltak már az utcai fények,S erősebben fújtak a fagyos szelek, Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta . Kopott vas-kapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette ám leejtette, morgolódva lehajolt, hogy a kulcsát felvegye, s akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette. - Mindenhol csak a gazok nőnek, mormolta félhangosan, 
A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan. - Bácsi kérem , azt a virágot neked én ültettem! A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyet nem kértem. Azzal bement a fütetlen hideg házába, Kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tüzet rakva, kavargott benne a kislány mondata, - Minek nekem virág? - mormogta. 



Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe. - Virágot nekem? Nekem ? Nekem ültette! Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. A kislány szelíden szólt, s rámosolygott : 
- Látom bácsi, bevitted a Virágot! 
- Be - válaszolta, majd elballagott. 
Este siettet haza , mert tudta, már nincs egyedül, várja a kis virág, mely ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette, hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába. 
Este nem is haza sietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. 
Idős néni jött elébe. - Jó estét, a kislányt keresem a szomszédból vagyok. 
- A kislány beteg lett , kórházba van. - mondta a nénike - nagymamája vagyok! A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. Hová? - hová? - szólt egy nõvér. - Egy kislányt keresek, ma beteg lett. 
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. 
Hazafelé, koszorút köttetett, hatalmasat, színes , tarka virágokból. 
Eljött a nap! Logó orral felvette fekete öltönyét, a csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. 
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, a csokit és a szirmot beledobta. - Köszönöm! - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra. - Köszönöm! - csak ezt az egy szót mormolta. 
Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, a temetõbe kivitte, azt a kislány sírjára, könnyezve elültette. 
- KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tõled kaptam, - Látod ? 
- Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam. . . . 
*HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRÕDNI!!!!*