– Nem azért vagyok itt, hogy a problémáitokat az enyémhez hasonlítsam,
mert az nem ad semmi reményt – kezdte előadását Nick Vujicic
első magyarországi látogatásán. A szerb származású ausztrál
evangelizátor tegnap este közép- és felsővezetőknek tartott előadást
zártkörű rendezvényen, melyen jótékony célokra gyűjtöttek. Nick Vujicic
elmondta, nem azért beszél saját életéről, mintha az emberek az ő
nehézségeiből nyernének erőt.
Nem fogtok kevesebbet panaszkodni
attól, ha rám néztek és látjátok, hogy nekem nincsenek végtagjaim. Ez
nem ad valódi reményt. Mert akkor én mit mondjak? Legalább nem vagyok
árva. De önmagában ez sem jelent megoldást. Mert akkor mit mond az, aki
árva? Ha van remény, annak valódinak kell lennie, és működnie kell
mindenkinek minden élethelyzetben, bármely pillanatban.
Nick Vujicic saját életét hozta példaként.
– Régebben azt hittem, lábakról és kezekről szól minden. Gyerekként
tényleg azt gondoltam, minden rendben lenne, ha lennének végtagjaim.
Pedig nem arra volt szükségem, hanem reményre, békére, erőre, és célra.
Semmi nagyobbra nem tudok gondolni annál, mint, hogy bizonyos vagyok
abban, örökké fogok élni. Ezért nem ijeszt meg a halál, nem ráz meg
mások véleménye. A nehézségek, amik szembejönnek velem természetesen
óriásiak, de semmilyen szinten nem összehasonlítható Isten kegyelmével.
Ez a remény.
Fent és lent
Nick szerint a boldogság nem azt
jelenti, hogy valaki soha többé nem sír, vagy nem riad meg semmitől. A
prédikátor boldognak érzi magát, de mint mondta, számára sem csak
örömökből és végtelen mosolyból áll az élet. A világ azonban nagy hibát
követ el, amikor valaki mélységbe kerül, elhiteti vele, hogy a megoldás
csak az, ha újra feljut a hegy tetejére.
– Persze szerintem is jobb
magasban lenni, mint a mélyben, de a hegytető után is csak egy újabb
völgy következik. A második nagy felismerésem az volt, hogy ne arról
szóljon az életem, hogy fent vagyok, vagy lent, hanem arról, hogy
Istennek rendelem-e az életem. Erről ír a Biblia, hogy Istennek terve
van a számomra, és ez egy jó terv.
Hiszed vagy sem
– Mi a
legjobb dolog, ami történhet veletek, ha nem hisztek Istenben? –
kérdezte Nick a hallgatóságot, aki szerint egy jó munkahely, karrier,
vagy akár egy hű társ sem képes senkit boldoggá tenni, ha valaki
mindezek nélkül nem boldog.
– Ha egyedülállóként nem vagy
boldog, a házasként se leszel az. Ha nem hiszitek el, kérdezzétek meg
bármelyik házas embert! Ha nincs hited Istenben, akkor legalább próbálj
meg boldogan élni. De ennek az életnek minden áldása: a pénz, az örömök,
bármi, amire nagyon vágytok csak ideig-óráig tart. Ezért ha a
boldogságotokat ilyen múlandó dolgokban keresitek, akkor legalább
annyira mulandó lesz a boldogságotok is.
Jóra fordul
– Az
emberek azt mondják, hogy a fájdalmakat Isten adja. De a biblia nem
erről beszél, hanem arról, hogy a fájdalom, a betegség, és minden kórság
a Sátán munkája. Ugyanannak a munkája, aki az első emberpárt
megkísértette és ezért bűnbe estek, pedig addig szoros kapcsolatuk volt
Istennel. Az emberiség is bűnei miatt vált el Istentől. De Jézus
meglátta a mi bűneinket, és a halálával megfizette helyettünk a
büntetést. Nekem csak egyetlen egy életem van, amiben meghalhatok. De ha
volt valaki, aki értem halt meg, és azután feltámadt, hát ő az az
ember, akit én követni akarok! Ő volt a legszentebb, aki valaha ezen
földön élt, és csodák igenis vannak. Igazi csoda volt, a bekövetkezett
változás a szívemben, és sokkal nagyobb hitre lenne szükségem ahhoz,
hogy ne higgyek Istenben. Mert én megláttam valami csodálatosat, ami
benne van a Bibliában, hogy amit az ellenséged megpróbált rosszra
felhasználni, azt Isten jóra fordítja az életedben.
Bár Nick Vujicic
hisz a csodákban, állítja, ha a saját életünkben mégsem történik meg,
attól még egy másik ember életében mi magunk lehetünk a csoda.
–
Hét évvel ezelőtt találkoztam egy kisfiúval, Daniellel, aki pont olyan,
mint én. Azelőtt soha nem találkoztam ilyen emberrel, pedig amikor
iskolába jártam, nagyon vágytam arra, hogy bárcsak járna oda valaki, aki
hasonló hozzám. Az megváltoztatta volna az életemet, de ez a csoda nem
következett be. Most viszont, amikor Daniel már iskolába jár, elmentem
az osztályába, és elvittem nekik a szeretet üzenetét. Azelőtt sokan
csúfolták őt, de már nem teszik, és most már Daniel is hiszi azt, hogy
valóban ő is ér valamit, és nincs egyedül.
(forrás: Paróki portál)
Kommentáld!