„…jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után…” (Zsidók 11:16)
Ábrahámnak fogalma sem volt arról, hová viszi Isten, csak azt
tudta, hogy nem maradhat ott, ahol van. Meg tudnád ezt értetni másokkal?
De ő nem kérdőjelezte meg Istent, ehelyett ezt olvashatjuk: „Hit által
engedelmeskedett Ábrahám… elindult, nem tudva, hova megy” (Zsidók 11:8).
Egyszer sem gondolt arra, hogy visszaforduljon, bármilyen nehéz idők
jöttek is, mert tudta, hogy ott ő már nem találná meg Istent. Jeftéről
úgy emlékezik meg a Szentírás, hogy fényes győzelmet aratott az
ammonitákon, és a csata előtt fogadalmat tett Istennek, amit nem volt
hajlandó visszavonni: „… én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem
vonhatom vissza” (Bírák 11:35).
Izráel a pusztában ragadt, mert folyton visszavágytak Egyiptomba.
Valahányszor Isten azt mondta: „Menjetek Kánaánba!”, ők ezt mondták: „Ó,
milyen jó dolgunk volt Egyiptomban…!”. Vannak, akik nem élvezik a
keresztyén életet, mert arra gondolnak, milyen szórakoztató volt a
világ. Izráelhez hasonlóan az egyiptomi hagymákra gondolunk, amikor a
pusztában rekedve manna táplál. Ha te is így gondolkodsz, csak a köröket
fogod róni! Lehet, hogy a múlt vonzónak tűnik, de Isten már nincs ott –
Ő a jövődben van! Olvasd hát el ezeket a szavakat figyelmesen: „… ha
arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk
visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után.
Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra
várost készített.” (Zsidók 11:15-16). Ha Istennel jársz, nincs
visszaút!/FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!