Az észak-karolinai Bird Island sziget homokdűnéi között rejtőzik egy
postaláda a következő felirattal: „Rokon lelkek”. A belsejében
jegyzetfüzetek és ceruzák vannak, melyekkel az ide látogatók névtelenül
leírhatják gondolataikat és imáikat. Zoe Elmore írónő mondja:
„Elképesztő, mi mindent írnak az emberek… szívet tépő vallomásokat… a
legmélyebb és legsötétebb titkokat… kétségbeesett imákat… Az emberek…
képesek leírni… olyan dolgokat, melyeket soha nem mondanának el a
családjuknak vagy a barátaiknak… és beleteszik mindezt egy magányos
szigeten álló postaládába.
Ezek az írások azt jelzik, hogy
mindenkinek szüksége van arra, hogy meghallgassák olyan helyen, ahol
biztonságban érzi magát… ahol kimondhatja mindazt, ami a lelkét nyomja,
anélkül, hogy félbeszakítanák vagy elítélnék. Isten gyermekeként nekünk
is van valakink, aki Rokon Lélek, akinek kiönthetjük szívünket… Az ő
neve Jézus, és csak hívnod kell… Ő arra vár, hogy meghallgathassa
legmélyebb félelmeidet és legtitkosabb gondolataidat. Lehet, hogy neked
is vannak olyan dolgaid, amiket annyira szeretnél már elmondani
valakinek; titkok, melyeket oly régóta őrzöl… Van egy nagyszerű hírem:
átélheted a szabadulást – anélkül, hogy el kellene menned a Bird Island
szigetre! Szólítsd meg Jézust… öntsd ki neki a szíved teljes bizalommal…
Ő itt van, és meghallgat.” Ha így teszel, az történik veled, amiről
Dávid is ír: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke
eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és
nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész
nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm
ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet
nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és
te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsoltárok 32:1-5). Milyen
nagyszerű érzés!
Kommentáld!