Madár
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő,
színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon
repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon
megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő
csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra
gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket
is
meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok
neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén
szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a
csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte.
(...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének
értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és
megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat,
és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a
napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A
madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál
hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
"Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad
volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban
szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van
szükséged, hogy újra találkozhass vele." (Paulo Coelho)
Kommentáld!