A
Föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja
elő Isten Fia az alvó szenteket... A halál tömlöcéből lépnek elő,
hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. ''Halál! Hol a
te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?'' (1Kor 15:55) -kiáltják...
Az
élő igazak ''nagy hirtelen, egy szempillantásban'' elváltoznak. Isten
szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a
feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe...
A
Megváltó, mielőtt belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük
szimbólumait, és rájuk helyezi királyságuk jeleit... Jézus a dicsőség
koronáját saját jobbjával helyezi a győzők fejére. Mindenkinek van
koronája; rajta az új neve (Jel 2:17) és ez a felirat áll:
''Szentség az Úrnak.'' Jézus minden kézbe győzelmi koronát és csillogó
hárfát tesz. Amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, az
üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű
dallamot csalnak ki belőlük. Minden szív leírhatatlan örömmámorban
úszik, és minden száj hálás dicséretre nyílik...
A szent város a
megváltottak elé tárul. Jézus szélesre tárja gyöngykapuit. Az igazság
megtartói belépnek rajtuk... Halandó fül által soha nem hallott hangon e
szavak hallatszanak: ''Küzdelmetek véget ért.'' ''Jertek, én Atyámnak
áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ
megalapítása óta.''
Ekkor teljesedik be az az ima, amelyet a
Megváltó a tanítványaiért mondott. ''Akiket nékem adtál, akarom, hogy
ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek.'' Krisztus az Atya elé, ''az Ő
dicsősége elé'' állítja ''feddhetetlenségben nagy örömmel'' (Júd 24)
azokat, akiket a vére árán vásárolt meg... A megváltó szeretet csodái
ezek! Mily mámoros örömet hoz az az óra, amikor az örökkévalóság Atyja a
megváltottakra tekintve meglátja a saját képmását!
Kommentáld!