Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak
hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát
kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és
fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

A mai evangélium példabeszéde is az üdvösségről szól, ugyanúgy, mint a
tegnapi. Isten minden embert meghív az örök üdvösségre, de vannak olyanok,
akik számára az evilági dolgaik fontosabbak. Tudják, hogy ők is
meghívottak, de kifogásokat keresnek vagy egy későbbi alkalomra várnak.
Így aztán helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők
nem is gondolnak. Jézus korában igazi örömhír volt, hogy a szegények és a
nincstelenek is részesülhetnek a lelki javakból. Ma is pontosan így van
ez. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős
ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki
juthat be a mennyország szűk kapuján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.