Kosztolányi Dezső: Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
Sarkadi Sándor: Kérlelő
*
***
Fenyő ága hósubában,
Mire vársz a hófúvásban?
Hideg az a kristálybunda,
Gyere haza kis házunkba!
Karácsonyfám te lehetnél,
Gyertya lángnál melegednél.
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Fésüs Éva
Ady Endre:
A téli Magyarország
Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.
Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?
Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.
S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.
NAGY ERZSÉBET:
DIDEREG A TÁJ
Nézz ki az ablakon, didereg a táj,
hó fedi, jeges szél csap át a pusztán.
Fenn az égbolton hófelhő fut tovább,
fehér takarót hagyva maga után.
De, karácsony jön a decemberi nyár!
Hol szívek lángra gyúlnak, s a gyertyák.
Isten műve kis Jézus születése,
mely megváltás lesz az örök Békére!
Nézz ki az ablakon, didereg a táj,
de szíved körül ott lángol a nyár.
Hevítsd a tüzet szeretet ünnepén,
hogy ki ne aludjon az örökös fény!
Legyen karácsony az év minden napja,
vezessen az úton Advent csillaga!
Fény kell, s benne legyen a szeretet,
hogy Jézus üzenete óvja életed!
Kommentáld!