Kitört belőlem a szerelmi vallomás
– Hát tudd meg, hogy én az első napon, amikor az évnyitón megláttalak, már akkor beléd szerettem. De aztán kivertelek a fejemből, sajnos, a szívemből sohasem sikerült teljesen. – Önkontroll nélkül folyt belőlem a szó. Aztán egyszer csak észbe kaptam és elhallgattam. Egymásra néztünk. Két döbbent tekintet kapcsolódott össze. Dénes szólalt meg először:
– Harminc eltékozolt év! – Ahogy rátette a kezét az enyémre, úgy éreztem, hogy a szerelem, a vonzalom a kezünkön keresztül áramlik egymásba, hogy aztán egyesülve visszafojthatatlan szenvedéllyé növekedjék.
Elvettem a kezemet és ránéztem. Sütött a szeméből a vágy és odaadás. Ő is hasonlót láthatott. Egész közel hajolt hozzám, szinte súgva mondta: – Még most is annyira szeretlek, hogy szinte fáj.
Amikor megszólalt a zene, ellágyulva, boldogan, semmiről nem gondolkozva simultam hozzá. A sok-sok éves ábrándom végre beteljesedett. A testünk sóvár vágyódással simult össze. Éreztem, hogy teljesen kiszáradt a szám, hogy elgyengültem a lelkemet-testemet ellágyító érzelem és gyönyör súlya alatt.
Egyéjszakás kalandnak indult...
– Csak egyszer, ma légy az enyém – hallottam izgalomtól rekedt hangját.
Ez azonnal kijózanított.
– Nem. Nem egy alkalomra való vagyok. Ennél többre tartom magam.
De Dénes tovább ölelt, arcunk összeért, és megint visszatért a vágy, a szerelem. Amikor elmentünk, már tudtam, hogy nem leszek képes ellenállni annak az elementáris erőnek, ami hozzáköt. A régi szerelem keveredett az újabb, friss érzelmekkel és olyan erős szexuális vonzalommal, ami legyőzte az akaratot.
Kommentáld!