"Szeresd az Urat, a
te Istenedet!" Lukács 10,27
Szereted Istent? Akit az ember szeret, azzal
sokat szeret együtt lenni. Egy napon mennyi idõt töltesz Vele, mennyit
beszélgetsz Vele? Mennyi idõd van Számára? Talán vasárnap sincs Rá idõd. Valaha
akartál-e Neki örömet szerezni? Ha valakit szeret az ember, keresi, mit
tehetnék, aminek igazán örül? Életedben tettél-e már valamit azért, hogy Isten
örüljön? Lesed a parancsait, vagy lábbal tiprod, és semmibe veszed? Talán
mondod, hogy mindig ott vagyok a templomban. Oda sem gondolsz, amikor énekelsz.
A munkádnál jár az eszed. "Távoztasd el tõlem énekeid zaját" mondja Ámós 5,23a.
"E nép szájjal közelget hozzám... szíve pedig távol van tõlem" (Ézs 29,13). És
az imádságaid? Jó volna belenézni abba a szívbe, amelyik jéghideg Istennel
szemben. Hányszor hallgattad végig nagypéntek történetét kõkeményen? Hányszor
vettél úrvacsorát anélkül, hogy megrendült volna a szíved, hogy mibe került ez
Istennek? Jézussal mindent lehet csinálni, mert az Õ szeretete hosszútûrõ.
Hosszan tûr érted is, é rtem is. Nézzük meg Jézus szeretetét, nem a legjobbal -
Júdással. Tûrte, hogy lopja az erszényt. Nem szólt. Tûrte a tagadását, árulását.
A tanítványok között senki nem tudta, hogy ki az áruló. Senki nem mutatott rá,
hogy Júdás az. Ilyen tapintatos volt Jézus szeretete. Még az utolsó vacsorakor
is neki adta a bemártott falatot, ami mindig a kedvencé. Annyit jelentett:
Júdás, most is szeretlek! A falat után így mondja a Biblia: bement a Sátán
Júdásba. A szeretetet lehet elfogadni, és lehet visszaélni vele. Választhatsz,
hogy melyiket teszed.
Kommentáld!