Mindenkinek nagyon nagy
szüksége van arra, hogy szeressen és szeretve legyen. Egy ember akkor fog
szeretni téged, ha érzi, hogy te viszonzod. Ha kinyílsz az emberek
számára, a szíved is ki fog nyílni.
Azt hinnéd, hogy a szeretet véges,
pedig dehogy! A szeretet szeretetet és boldogságot szül! Erre az
önfeledt, gátak nélküli szeretetre csak a gyerekek képesek. Azután
valahogy felnövünk, és elfeledkezünk róla. Tele leszünk tüskével,
félelemmel, vagy éppen a saját életünk annyira lefoglal minket, hogy nem
férnek bele mások. Az idő múlásával az emberek arcvonásai, testalkata
teljesen megváltozik. Egyetlen dolog azonban változatlan marad: a
szemük! Megmarad olyannak, mint azé a kisgyermeké, aki boldog volt. Tele
volt álmokkal, nem ismert lehetetlent! Aki minden apró dolognak örülni
tudott és nem nézte semminek az árcéduláját. Habár a szem elveszítheti
gyermeki fényét, megfakulhat a szürke hétköznapok rótta terhek alatt,
olykor azonban mégis megcsillan. Ha elkapod azt a pillanatot, azt az
embert nem fogod többé kitörölni a szívedből, mert örökre befészkeli oda
magát. Ez a pillanat mágikus, megszűnik körülöttetek minden. Nincs
korhatár a szeretetre! Szeresd az embereket, hozd ki belőlük a
kisgyermeket! Mintegy pozitív mellékhatásként azt fogod tapasztalni,
hogy mindenki segíteni akar neked. Ezekre az emberekre onnantól kezdve
bármikor számíthatsz és ők is rád.
Kommentáld!