Mindenkinek nagyon nagy szüksége van arra, hogy szeressen és szeretve legyen. Egy ember akkor fog szeretni téged, ha érzi, hogy te viszonzod. Ha kinyílsz az emberek számára, a szíved is ki fog nyílni.

Azt hinnéd, hogy a szeretet véges, pedig dehogy! A szeretet szeretetet és boldogságot szül! Erre az önfeledt, gátak nélküli szeretetre csak a gyerekek képesek. Azután valahogy felnövünk, és elfeledkezünk róla. Tele leszünk tüskével, félelemmel, vagy éppen a saját életünk annyira lefoglal minket, hogy nem férnek bele mások. Az idő múlásával az emberek arcvonásai, testalkata teljesen megváltozik. Egyetlen dolog azonban változatlan marad: a szemük! Megmarad olyannak, mint azé a kisgyermeké, aki boldog volt. Tele volt álmokkal, nem ismert lehetetlent! Aki minden apró dolognak örülni tudott és nem nézte semminek az árcéduláját. Habár a szem elveszítheti gyermeki fényét, megfakulhat a szürke hétköznapok rótta terhek alatt, olykor azonban mégis megcsillan. Ha elkapod azt a pillanatot, azt az embert nem fogod többé kitörölni a szívedből, mert örökre befészkeli oda magát. Ez a pillanat mágikus, megszűnik körülöttetek minden. Nincs korhatár a szeretetre! Szeresd az embereket, hozd ki belőlük a kisgyermeket! Mintegy pozitív mellékhatásként azt fogod tapasztalni, hogy mindenki segíteni akar neked. Ezekre az emberekre onnantól kezdve bármikor számíthatsz és ők is rád.