Müller Péter
2010.12.16. 11:02 :: Aranyvessző
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki
sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem
utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova
akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a
földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a
szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret
sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték.
Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...
Kommentáld!