A
szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége?!
Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan!
Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál,
azért, mert egyszerűen természetellenes.
Szeretetük
átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy
léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.
Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.
Minél valódibb a szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
"ha szeretet él a szívedben
boldog útra léptél,
hiszen érzés nélkül félig élsz.."
Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
„A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem
kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga
hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a
hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent
hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”
Mindannyian a saját világunkban élünk - és nincs átjárás.
Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.
A
szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem
mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És
sokszorosan.
A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.
Szeretetről beszélni egyedül nem lehet.
Akinek látod magad: azzá leszel.
A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.
Kommentáld!