„Ahogy az akácvirág leveleit tépkedjük, és a sok bizonytalan „szeret- nem szeret”, „szeret- nem szeret” után talán eljutunk végre a SZERET! bizonyosságáig –vagyis a valódi választ adó levélig-, úgy indulunk most együtt a magunk igazi válaszának keresésére.
Ezen az úton minden levélke fontos.
A letépett levélkék is.
Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nem csak az Utolsó Levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke is egyformán fontos. A tévedés is fontos. A család is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság, és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme, és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról. Ha már az összes levélkét letépkedtük.”
Müller Péter
Kommentáld!