Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a
reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a
járatot.

A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta
lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked." A lány így válaszolt:
"Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem
is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu."


Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az
ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van,
és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni
privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést
szegezte hozzám: "Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a
végső búcsújuk?"

"Igen", válaszoltam én. "Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a
végső búcsújuk?"

"Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe,
és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz"
mondta ő.

"Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak
egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?"

Mosolyogni kezdett. "Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett
továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták." Egy pillanatra elhallgatott és
úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még
jobban mosolyogni kezdett. "Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt
kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó
dolgokból." Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg
velem, mintha emlékezetből idézte volna:

Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen
szürkének is tűnnek napjaid.

Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.

Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökkétartó
legyen.

Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is
nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.

Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt,
amid van.

Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.


Ekkor sírva fakadt és elsétált.

Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába
megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.