F. Villon - Szív egy nyitott tenyéren
Láttam egy asszonyt az ünnepi utcán. Picit riadtan, remegve, sápadtan
állt a bámészkodó emberek között. Nyitott tenyerén egy szívet tartott.
Sötétedett már, a nappal tompa színeit az ünnepi kivilágítás csillogása
váltotta fel. Az látszott csak, ami a lámpák fénykörébe esett, az emberi
hangokat elnyomta a hangfalakból áradó zene. Azt gondoltam, csak a
képzelet játszott velem. Dobogó szív, egy nyitott tenyéren, képtelenség!
Nem létezhet!
Pedig ismered azt a mondást. A szívét lelkét kiteszi
valakiért, vagy valamiért. Olyan is volt, amikor te tetted ki. Volt
mikor kellet, volt mikor felesleges volt. Leszoktál róla, már másoktól
sem vártad el. Dolgoztál, tetted a dolgod, elvetted, amire szükséged
volt, néha adtál is. Azt hitted fel vagy vértezve minden ellen. Vagy
mégsem? Látsz valakit, aki szeretetet adna, de nem kérnek belőle, és
megijedsz tőle. Mi ez a megdöbbenés? Hova lett a cinizmus. A sztoikus
nyugalmad?
Mivé lesz így a páncélod, amit az érzelmek ellen öltöttél fel?
Egy tenyér, és egy szív. Keresed a tömegben. Hova lett, lehet csak a
gondolataid játszottak veled. Gondolatok, amiket nem tudtál szabályok
közé szorítani, mert túl fáradtak? Vagy már meguntad a sorokat,
dobozokat, amikbe besoroltak vagy beálltál? Az akarsz lenni, aki
lehettél volna, és nem más?
Nézed azt a nőt. Csak az arcát látod.
Mint aki mindent egy lapra tett fel. Fél adni azt amije van. Fél, hogy
elfogadja valaki, de mégis arra vágyik. Tiszteled ezért a csendes
bátorságért. Mik történhettek vele? Miért és kiért doboghatott az a szív
eddig? Kik voltak, akikért hevesebben, s néha talán riadtabban
dobogott? Milyen volt, amikor megtelt szeretettel és kiürült a közöny
miatt? Kik voltak, akik sebeket ejtettek rajta, s kik azok, akik
gyógyították? Kik voltak, akik melegítették, és kik azok, akik miatt
megfagyott?
S ki vagy te? Aki meg meri kérdezni? Mit akarsz tenni? Odamenni, és csak úgy elvenni tőle?
Elragadni, amit önként adna bárkinek, cserébe a szeretetéért? Mernéd,
tudnád szeretni? Ruhája eltakarja alakját, hiába kutatod. De miért!
Miért azt nézed! Nem látod azt, amit adni akar! Te tudnál így tenni?
Mernéd kitenni újra szíved a világ elé. Halkan suttogni, mint az a nő. -
Itt vagyok. Lássatok. Még élek. Ennyim maradt. Fogadjátok el. Ne
bántsatok. Csak azt szeretném, ha engem is szeretne valaki. Egy
kicsit... - Mekkora bátorság kell hozzá, hogy meztelenre vetkőztetett
szíved megmutasd mindenkinek?
Meg mernéd érinteni, vagy csak a kezét fognád meg, és az ujjain át, éreznéd, ahogy dobog?
Kommentáld!