Szt. Miklós (Mikulás) valóságos történelmi személyiség volt, aki Töröországban élt, és a török gyerekek Santa Claus-ként ( "Noel Baba", ami annyit jelent, hogy "Ajándék Apa") ismerték. Ám az idők során sokat változott. Sokan szerették volna kisajátítani, magukénak tudni Szent Miklós személyét.

Az olaszok még a csontjait is elraboltatták kalózokkal 1087-ben, hogy a hajózók védőszentjeként jobban vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra, amelyek azokban az években a viharok során szinte teljesen megsemmisült. De 1936-ban a Coca Cola  még a szellemét, a legendáját is kisajátította, és üzleti Télapót csinált belőle, aki december 24-én érkezik a gyerekekhez. 

Mindeközben az igazi Szt. Miklós-i szeretet és a szent szelleme török földön, Myrában  maradt,  és állandó erőt adott az ott élő embereknek. Ezért is őrzik, őrizték hagyományát évezredeken át. Ma is oda érkezik évente, a  legendájából eredő szeretet által életre hívott Mikulás december 6-án az emberekhez, gyerekekhez. Ezen a napon, a világ minden részéből Demre (Myra) városába érkeznek a gyerekek, hogy találkozzanak a Világ Mikulással, aki az előző este, éjszaka a legendájából ismert szeretetével már minden kisgyerek ablakába, cipőjébe elhelyezte ajándékát. De vannak helyek, ahova az arra alkalmas emberek személyében valós alakban jelenik meg a gyerekeknek, és saját kezűleg adja át az ajándékokat.  Majd ahogy érkezett arra az egy napra, estére,  úgy egy évre  ismét a gyerekek élmény- és mesebirodalmába húzódik vissza, ahonnét segíti, támogatja az Ő kis barátait. Szent szelleme mindig ott van, ahol a hozzáfordulók a segítségét kérik.

Szent Miklós életével olyan mintát adott, amely alapján már az életében szentként tisztelték az emberek. Ő hiteles, valós személy volt, aki nem érdemli meg, hogy személyiségét, szellemi értékeit nem megfelelő formában képviseljék vagy jelenítsék meg. Ezért az Antalya-i székhelyű Santa Claus Béke Világtanács, (amely egyben a "Mikulás Világalapítvány", és gondozója Szent Miklós földi és szellemi örökségének) elkészítette a "Santa Claus Biblia"-t (a képen látható) támpontként a világnak. 

Mikulás, illetve Szent Miklós története legendaként ismert a világon, miközben a legenda valós elemeit ideológiai célokat szolgálva olyan dolgokkal egészítették ki, amelyek nem Szent Miklós valódi és hiteles személyét hivatottak bemutatni.

Ezen az oldalon kizárólag a történelmi Szent Miklóst, és valós "legendáját" mutatjuk be, amelyekről hivatalos dokumentumokkal és hiteles elbeszélésekkel rendelkezünk.

 Szt. Miklós legendája

Szent Miklós Krisztus után 245-ben a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában született egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt), a város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember- szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. A 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. A zarándokútról visszafelé betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az egyházzal, halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az egyházból. 
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendájához tartozó eset is, ami valóban megtörtént:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhezmenetel előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök. Meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. A lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól. Akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és a püspök bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és a pénz éppen

beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni a hóborította Taurus hegy miatt, mivel mindig ilyenkor, télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. 

325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódját, a Mikulást.