Mária története az egyetemes kultúra legnagyobb alkotásait ihlette, illik tehát életét ismernünk. Júda törzséből származott, Dávid király leszármazottja volt, Joachim és Anna gyermeke. Mikor felcseperedett, egy rokon ifjúval jegyezték el, Józseffel. Ám Isten kiválasztotta, és elküldte hozzá üzenetével Gábriel arkangyalt, aki belépve Mária názáreti otthonába, tisztelettel köszöntötte Őt, és hírül adta Neki, hogy a Szentlélek közreműködése által, gyermeket fogan, fiút fog szülni, Jézust, az Isten Fiát, a világ megváltóját. Március 25.-én, - ahogy később nevezték: Gyümölcsoltó Boldogasszony napján – fogadta méhébe az Üdvözítőt Mária. Ezt követően meglátogatta nagynénjét, Erzsébetet (július 2-án, ez lett Sarlós Boldogasszony napja), aki már értesült az örömhírről. Hódoló üdvözlésére Isten dicsőítésével válaszolt:

 
„Lelkem magasztalja az Urat,
És szívem ujjong megváltó Istenemben,
Mert rátekintett alázatos szolgájára.
Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzeték, 
Mert nagyot tett velem a Hatalmas és a Szent.”

Három hónap múlva Mária visszatért Názáretbe, ahol József észrevéve áldott állapotát, nehogy hírbe hozza, csendesen el akarta bocsátani. Álmában azonban megjelent az Úr angyala és elmondta a Szeplőtelen Fogantatás titkát. Az Isteni Gyermek megszületése, az Egyiptomba való menekülés és hazatérés után a Biblia már csak ritkán emlékezik meg édesanyjáról: amikor a 12 éves Jézust Jeruzsálembe vitték, ahol a főpapokat is meglepte bölcsességével, a kánai menyegzőn, majd mikor Jézus - anyja jelenlétében - mindenkit atyjafiának nevezett, aki engedelmeskedik az Atyának, a Golgotán, a kereszt tövében, végül mikor a Szentlélek megjelenik az apostoloknak.

A katolikusok szerint különös kegyelemképpen halála után ő is feltámadt és testi mivoltában felvétetett a mennyekbe. Ezt ünnepeljük augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. Mivel Szent István Magyarországot a Boldogasszony oltalmába ajánlotta, így tisztelete hazánkban már a 11. századtól kezdve igen elterjed.

Mária, mint Jézus anyja az egyházi dogmák szerint a többi ember fölött áll. Már születése előtt, fogantatásának első pillanatától fogva mentes az eredendő bűntől – ezt ünnepeljük ezen a napon -, és szűzen szülte gyermekét, Jézust. 

Magyarországon a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét a kora középkortól megülték, kódexeink is gyakran megemlékeznek róla, a barokk kortól pedig számos Immaculata-szobrunk maradt fenn. Babits novellája is – bár nem ennek az ünnepnek, hanem karácsony éjszakájának alkalmából – a Mária-kultusz jegyében született, a megdicsőült Ártatlanságot, a Szeplőtelen Szűzanyát jeleníti meg. Az európai képzőművészetnek is gyakori témája a Szeplőtelen Fogantatás.