Taníts repülni Uram.
Uram
olyan vagyok, mint a repülni tanuló kismadár. Szárnyaim még gyengék,
hogy a levegőben tartsanak, a hitem, hogy lesznek erősebbek, még kevés.
Nézek ki a fészekből, tapogatom testemen az elmúlt zuhanások nyomait,
irigykednek azokra a testvéreimre, akiknek már jól megy, és sajnálom
azokat, akiknek még annyira sem, mint nekem. És közben azon gondolkodom,
hogy talán lehet élni repülés nélkül is.
Uram,
a madarak meg tanulnak repülni. Te azért adtál szárnyakat nekik, mert a
levegőben akarod látni őket, szabadon és tisztán, sártól és portól
mentesen. Nekem is azért adtál erőt és szívet, hogy okosan és jól éljek,
s ne vesztegessem el kincseimet haszontalan és veszendő holmikra.
Ha
végignézek az életemen, látom azt, hogy sokszor nem eszerint
cselekedtem. A sok bukásomból annyit legalább megérthetek, hogy türelmes
tanár vagy, és nem hagyod el a gyenge szárnyú madárfiókákat sem. Uram,
te megígérted, hogy megtanítasz repülni, s ha jelenlegi állapotom nem is
ad biztatást nekem arra nézve, hogy tényleg így lesz, én hinni akarok
szavaidnak. Hiszen Te többet látsz, mint én, tisztában vagy a jövendővel
is, s nemcsak a múlttal. Neked több az erőd, mint nekem, s ahol esetlen
szárnycsapásaim nem képesek levegőben tartani földi súlyoktól nehéz
testemet, Te megemelsz kezeiddel, és könnyítesz terhemen. Ó, bárcsak
mindig arra néznék, hogy Te milyen vagy, s nem arra, hogy testvéreim és
én milyenek nem vagyunk! Olyan vagyok, mint a repülni tanuló kismadár.
Hittem szavadnak, és a fészek szélére álltam, s állok még ezerszer, ha
ezerszer elbukok.
Taníts repülni uram!
Kommentáld!