Tanulj meg szeretni!Fontosnak érzem ,hogy írjak erről is pár sort,mert nem ártana ha jó irányba keresnék az emberek.Végül is az összes ember a szeretetet ,a boldogságot hajtja egész életében.Természetesen ezzel semmi baj sincs ,egyértelmű ,hogy minden élőlény a boldogságra törekszik .Mint már írtam előző cikkemben minden ember gyerekkorától kezdve az ego irányítása alá kerül ,egyre jobban kibontakozik míg végül azonosul az hamis én tudattal,ezáltal teljesen irányítva a gondolkodást,jobb esetbe öreg korig amikor észreveszi az ember ,hogy mennyire fölösleges volt az a sok dolog amit addig hajtott és megpihen ,ez leginkább nagyon idős korban figyelhető meg,rosszabb esetben a halálos ágyon is az ego kapálózik intenzíven mintha már nem lenne neki mindegy.Ebből kifolyólag ,mindenki úgy keresi a boldogságot ,hogy mástól ,másból fakadóan(ha lesz egy feleségem ,ha lesz egy autóm ,ha sok pénzem lesz,ha lesz egy kutyám ,ha lesz egy macskám,ha lesz egy gyerekem,stb. szeretni fogom,boldog leszek),ezzel az az egy probléma van,hogy a kívülről kapott boldogság (mástól,más által) mulandó,sosem volt örök és elvesztése az agy számára mérhetetlen keserűséggel ,fájdalommal jár.Hogy is néz ki ez valójában?Minden embernek egymástól eltérően különböző igényei vannak az életével kapcsolatban amikor az egyik igény kielégítésre kerül akkor olyan kémiai folyamat indul el az agyban ami boldogság hormonokat termel,mivel ez nagyon kellemes érzés igyekszik mindenki ezt minél többször átélni ,ennek legegyszerűbb módja ha beszerzünk vmit vagy vkit aki kiváltja belőlünk ezeket az érzéseket.Viszont ha már van ilyenünk akkor jön a dolgok fonákja ,hogy nagyon ragaszkodunk is hozzá ,szó szerint az ember úgy van vele ,hogy az életét is odaadná csak nehogy elvesszen a boldogságának tárgya,letisztítva: szereti a boldogságot okozóját,legalább is ezt hiszi mindenki.Valójában azt az érzést szereti amit kivált belőle,egy kémiai reakció végtermékébe szerelmes.És ez így van minden esetben csak akkor nem ha a szeretet lélekből fakad.Lényeges a különbség.Sokan mondják ,hogy tisztán lélekből szeretem a másikat ,de ha elveszítik akkor évekig maguk alatt vannak.Tehát nem lélekből szeretett ,hanem olyan nagyon mélyen mintha onnan fakadt volna.Csalóka és mennyire hogy az.Az egó ott csapja be a testet amit ural ahol tud ,ha elhiteti a testtel ,hogy lélekből szeret vkit akkor az olyan ragaszkodást produkál ,hogy sokáig biztosítva lesz a kémiai anyagok által teremtett függőség kielégítése ,és az agynak ez a legfontosabb ,hogy ezeket folyamatosan kielégítse,ezért mondom ,hogy "az ember legnagyobb ellensége a saját agya".Most jogos lesz a kérdés,akkor ne szeressünk senkit?Dehogynem ,csak szeressünk okosan ,tudjuk - legyünk tisztába azzal,hogy minden mulandó ,semmi sem tart örökké,minden változik ,a tárgyak elromlanak ,a házi állatok rövid ideig élnek(hozzánk emberekhez képest) ,és mi emberek is bármikor meghalhatunk.Ne ragaszkodjunk senkihez-semmihez érzelmileg ,szeressük minden nap ,mert a holnap mindig hozhat új dolgokat amik nem mindig a szerint működnek amiket eltervezünk.A szeretet a legfontosabb dolog a világon ez az ami előre mozdít mindent ez tartja össze a családot ,ettől mosolyog őszintén minden gyermek,ez gyógyítja meg a beteget.Az az ember aki megpróbálja kizárni az életéből (mert ismerek olyat is) elég keserű világnak néz elébe ,pedig sok idős így menekül el a világtól ,hogy neki már nincsen rá szüksége és észre sem veszi ,hogy mindenben csak a rosszat látja és elmar mindenki maga körül ,teljesen egyedül marad élete végére,szeretet nélkül meghal a csecsemő.A Teremtő Isten szeretetéből élünk ezen a földön ,hát legyünk bölcsek és szeressünk okosan.Figyeljünk oda magunkra ,vegyük észre ha érzelmi függőség alakult ki vmi iránt ,ne hagyjuk ,hogy kontroll nélkül minden érzelem befolyásoljon bennünket.Ha racionálisan nézzük a világot és ebből a felfogásból nyilvánul meg a szeretet akkor nem lesz akkora a keserűség ha véget ér.Természetesen annak aki elkezd foglalkozni az önismerettel annak idővel minden letisztul és felszámol minden érzelmi kötődést magában ,megtapasztalja a valódi lélekből fakadó szeretetet ,amivel Atyánk szeret minket ,innentől a szeretet belülről fakad és kifelé áramlik ,nem pedig kintről próbáljuk megkapni más által.És ez a lényeg ,mert ez az amit már senki sem tud elvenni tőlünk ez örök.Ebből a szeretetből tudunk másoknak adni ,sosem fogy el és amikor ezt átéljük akkor találtuk meg amit kerestünk.Kívánom mindenkinek ,hogy megtapasztalja még földi életében az igaz szeretetet ,amiből csak boldogság fakad és keserűség sosem.