Saját szemüvegünkön keresztül nézünk mindent
Egy faluban mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan
találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember
megkérte az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy állatot, nem
tudták ugyanis, hogyan néz ki egy elefánt, és úgy akartak visszamenni a
faluba, hogy el tudják ezt mesélni a többieknek. Az utazó beleegyezett,
és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. A vakok alig
várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit
tapasztaltak.
Az első, aki az állat oldalánál állt, ezt mondta: - Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.
- Nem úgy van, - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta - az elefánt kicsi, kerek, sima és hegyes.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Az elefánt egyáltalán nem ilyen! Olyan, mint egy hatalmas levél.
- Nem értek egyet veletek, - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta - az elefánt olyan, mint egy cső.
Az ötödik nem értette, hogy miért mondják ezt. Ő az állat egyik lábát fogta. - Az elefánt kerek és vastag, mint egy fatörzs.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára. Ő
így szólt: - Egyik megállapítás sem jó! Az elefánt olyan, mint egy nagy
mozgó hegy.
Mindannyian másképp látjuk a dolgokat, és sokszor nem lehet azt
mondani, hogy nekem van igazam, vagy neked. Több részből áll össze az
egész. Mindnyájan a saját "szemüvegünkön" keresztül nézzük egymást, a
helyzeteket, és Istent is!
Wayne Rice Fején a szöget c. könyvéből
Kommentáld!