Ismeretlen
vidéken autózva, egy férfi eltévedt. Megpróbált átnyúlni a kormányon,
hogy elővegye a térképet, de közben véletlenül elrántotta a kormányt, s
belecsúszott az árokba. Neki nem lett semmi baja, de az autó mélyen
besüppedt a sárba. Elindult hát segítségért a legközelebbi tanyára.
„Majd Warwick kihúzza a sárból”, mondta a gazda, s egy öreg gebére
mutatott, ami a ház mögött legelészett. A férfi
ránézett a girhes állatra, majd vissza a gazdára, de az csak
ismételgette: „Az öreg Warwick kirántja a bajból.” Gondolván, hogy nincs
vesztenivalója, az autós belegyezett. A két ember meg az öreg ló
odamentek a pórul járt autóhoz. A gazda a kocsihoz kötötte az állatot.
Egyet csattintott az ostorával, s elkiáltotta magát. „Húzd, Fred! Húzd
Jack! Húzd Ted! Húzd Warwick!” És a ló nekifeszülve kihúzta az autót a
sárból. A férfi csodálkozva köszönte meg a gazdának, majd megveregetve a
ló vállát, megkérdezte: „Miért mondott ennyi nevet, amikor biztatta
Warwickot?” A gazda vigyorogva válaszolt: „Az öreg Warwick már semmit se
lát, megvakult. Amíg elhiszi, hogy vele a csapat, mindent beleadva
dolgozik.”
Egy csapat tagjaként másokkal együtt valósítunk meg
egy álmot. A csapathoz tartozás üzemanyag, mely a mindennapi embert nem
mindennapi feladatok elvégzésére teszi alkalmassá. Szellemi erőforrás,
mely arra sarkallja a csapattagokat, hogy a legjobbat hozzák ki
magukból, s egyénileg is olyan eredményt érjenek el, amire egyedül sosem
volnának képesek.
Gyakran elfelejtjük, hogy Isten tagja a csapatunknak. Segít, ha szólunk neki.
Rövidített részlet Mac Anderson You Can't Send a Duck to Eagle School (Ne küldd a kacsát a sasok iskolájába) c. könyvéből.
Kommentáld!