Mit szólnál, ha a szüleid meghívnának egy jó
kis vasárnapi ebédre, majd sejtelmesen mosolyogva azt mondanák, hogy
nagy hírük van a számotokra ( jönnek a tesóid is) Pontosan ez történt
azzal az angol újságírónővel, akinek a cikkét mostanában olvastam.
A család szépen összegyűlt, a gyerekek meg elgondolni sem tudták, hogy
mi az a nagy hír, ami miatt a szüleik ilyen titokzatosak. Velük sosem
történik semmi. Tiszta unalom az életük. A legnagyobb izgalom az
éltükben, ha néhány új virágot hoz a begónia.
A szülők az ebéd befejezése után bejelentették, hogy mostantól másképp
szeretnének élni. Ezért aztán szépen eladják a családi házukat. Egy
kisebb lakásba költöznek Londonba és vesznek egy hajót. Végre itt az
ideje, hogy körülhajózzák a földet.
A gyerekek iszonyatos röhögésben törtek ki, mert azt hitték ez valami
kis tréfa. Ám hamar kiderült, hogy nem az. A szülők tényleg eladták a
házat, vettek egy hajót majd elindultak a világ körül.
Anyukájuk, akiről eddig el sem tudták képzelni, hogy kalandvágya
meghaladhatja egy új süteményrecept kipróbálását kivirult. Apukájukat
mintha kicserélték volna. Néha küldtek képeslapot vagy E-mailt egy-egy
exotikus szigetről.És ha aggódtak is a gyerekek miatt ez nem nagyon
látszott rajtuk.
Míg a gyerekek dolgoztak, a szülők boldogan vitorláztak a nagy vizeken.
És a gyerekek elgondolkodtak. Valahogy természetes volt, hogy a szüleik
mindig ott vannak, lehet rájuk számítani, lehet tőlük kölcsönkérni. De
hogy boldogok- e azt még sosem kérdezték.
A szülők 3 év múlva hazatértek. Újra süteményillat töltötte be a lakást.
De a gyerekek már másként néztek a szüleikre. Valahogy észrevették,
hogy ők is emberek és nem csak szülők. Nekik is vannak álmaik. Álmaik,
amiket valóra váltottak.
Kommentáld!