"Senkit sem lehet jobbá verni, csak jobbá szeretni lehet."
"Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat!
Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat...!
Vágysz kedvességre? Légy kedves!"
"Ha fiatal párok megkeresnek mert problémáik vannak egymással... megkérdezem tőlük;
Mit hoztok ki egymásból? Mert a jóság, irgalom, türelem, gyengédség mind áldott napfény bennetek virágot hozhat.
De a kegyetlen ítélkezés, vádaskodás, harag, gyűlölet és türelmetlenség környezetetekben mint jégeső mindent letarol.
Mindhez ketten kelletek. Nektek kell meghoznotok a döntést melyiket valósítjátok meg."
"Egyszer megkeresett egy férfi, hogy beszélni szeretne velem, dühös,
csak úgy árad belőle a panasz, szidja a feleségét! Hallgatom türelmesen,
ismerem őket, sajnos tudom, hogy sok mindenben igaza van! Miután
kiöntötte a lelkét, nekem kellene megszólalnom.
Nézd, - mondom
szelíden - egy útkereszteződéshez értél, neked most döntened kell!
Választanod kell az igazad és az asszonyka között. Mindkettő nem lehet a
tiéd! Döntened kell tudatosan! Én helyetted az asszonyt választanám!
Tudod, húsvét hajnalán Jézusnak is választania kellett a duzzogás, a
Péterrel és társaival való szakítás, az igaza és az apostolai között! Ő
tüzet rakott, halat sütött a galileai tenger partján, a társai mellett
döntött és csak annyit kérdezett Pétertől: "szeretsz-e engem?"
Igen,
választanod kell az igazad és a feleséged között, és én helyetted nem a
sértett férfiúi büszkeségemet, a magányos duzzogást választanám, hanem
az asszonykát. A fene nagy igazaddal te és gyerekeid magányosok
lesztek! Az igazad nem tud főzni, inget vasalni, még egy puszit sem tud
adni.... Tudod, én helyetted vennék egy csokor virágot az asszonynak és
megkérdezném szelíden, jósággal: drágám szeretsz-e te engem?
Az
asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb
emberére – mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb
édesapja lesz.
És tudjon úgy nézni a férj az ő feleségére, mint a
világ legcsodálatosabb asszonyára – mert akkor az asszony kivirágzik,
szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.
Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A
jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a
bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a
személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne
váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre
inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk
előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket. Légy nagylelkű!
Ajándékozd meg őt a kiengesztelődés örömével, ne légy kufár, ne várd
meg, hogy igazával vásárolja meg tőled a te szeretetedet!"
Szeretettel, Csaba testvér
Kommentáld!