„Jézus azt mondta neki: Kelj fel…!” (János 5:8)
A Bethesda tavánál
Jézus egy olyan emberhez fordult, aki 38 éve mozgásképtelen volt, nem
tudott járni. Ez hosszú idő arra várni, hogy valami változzon. Sokan
közülünk feladnák. „Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta,
hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?«
A beteg így válaszolt neki: »Uram, nincs emberem, hogy amint
felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be
előttem.« Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«”
(János 5:6-8). Te minek tekinted magad? Tehetetlen áldozatnak? Wendy
Blight mondja: „Így éltem… egy évtizedig. Huszonegy éves koromban
megerőszakolt egy maszkot viselő idegen, aki a lakásomban rejtőzött.
Azelőtt szerettem az életet. Épp akkor fejeztem be a főiskolát…
dicséretesen diplomáztam… egy csodálatos ember menyasszonya voltam… és
egy nagyszerű állás várt rám… Támadóm tette szétrombolta reményeimet és
álmaimat. A félelem és kétségbeesés börtönében éltem. Aztán találkoztam
Krisztussal… azok a szavak, melyeket ő mondott… a lelkem mélyére
hatoltak. Én voltam az az ember azon a gyékénymatracon… hozzászokva a
fájdalmas helyzethez… élveztem, hogy áldozat vagyok… kényelmes volt
számomra. A Biblia azt mondja: »Isten igéje élő és ható… megítéli a szív
gondolatait és szándékait« (Zsidókhoz írt levél 4:12), és ez egészen
személyesen hozzám szólt. Tudtam, hogy nekem kell megtennem az első
lépést. Feladtam a félelmet, önsajnálatot és gyászt… megtanultam, hogy
Istennek terve van az életemmel és célja van a fájdalmammal.
Mindazonáltal nem láttam ezt meg addig, amíg nem vettem a bátorságot,
hogy felálljak és járjak. Ha ma te fekszel ott a gyékényen… nyisd ki
Isten Igéjét! Engedd, hogy beszéljen hozzád… a remény és gyógyulás
ígéreteit szólva. Ahhoz, hogy fel tudj kelni a gyékényről, fel kell
adnod félelmedet, önsajnálatodat és kétségbeesésedet. Megteszed?”
/FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!