"Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében
csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a
kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel
betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy
része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a
feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól
félőrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta
az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye,
ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az
esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene
elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem
tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még
egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös
romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A
katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála
Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfiát."
(The Sower's Seeds)
Kommentáld!