„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert
ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8
Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra
indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben,
egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség,
ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.
Reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis
meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy
problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak
pár lépést kellene tennünk a megoldásig.
Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy,
hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt.
Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy
megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos
lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.
Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt
- a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy
"minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő
mártírhalált halt és vállalta.
Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el,
és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de
Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az
életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.
Át tudjuk-e így adni életünket ezen a napon is Istennek?
Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el:
„Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom
azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a
hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem,
szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.” ( forrás: internet)
Kommentáld!