„Az Úr félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10:27)
Mai kultúránk a
rocksztárokat és a híres sportolókat tiszteli, de gyakran
jelentéktelenként kezeli a legtartalmasabb idős embereket. Micsoda
ostobaság! Isten családja lévén, az Ő értékítélete szerint kellene
bánnunk egymással. Gondold meg, hogy mit vár el tőlünk az idős emberek
vonatkozásában. Először is, hogy tiszteljük őket: „Az ősz ember előtt
kelj fel, becsüld meg az öreg embert, és félj a te Istenedtől!” (3Mózes
19:32 NIV). Figyeld meg, ez parancs, nem csupán javaslat. Ha nem
tiszteljük az időseket, akkor Istent nem tiszteljük. Az idősek
tisztelete az isteni jelet hordozza, nem a kultúra határozza meg!
Emlékezz erre, és tanítsd meg gyermekeidnek! „Ékes korona az ősz haj, az
igazság útján található” (Példabeszédek 16:31). Másodszor, hogy
bátorítsuk őket. A bátorítás nem azt jelenti, hogy atyáskodunk felettük,
gyerekként kezeljük őket, és mindent megteszünk helyettük. Az ilyen
viselkedés rombolja emberi méltóságukat és elerőtleníti őket. A
bátorítás azt jelenti, hogy hiszünk Istentől kapott képességeikben, és
hangsúlyozzuk pozitívumaikat és alkotó képességüket. Azt jelenti, hogy
arra ösztönözzük őket, maradjanak benne egy fontos szolgálatban, és nem
csupán jelentéktelen, megalázó feladatokat bízunk rájuk. Ha
képességeiket és bölcsességüket elismerik, akkor úgy érzik, valóban
hasznára vannak környezetüknek. Harmadszor: támogatnunk kell őket. Ez
magában foglalja az anyagi támogatást, a pénzügyekben való
segítségnyújtást, melyet gyakorlatias, biblikus módon ajánljunk fel (ld.
1Timóteus 5:1-16). Ha ezt nem tesszük, azt jelenti, mint aki
„…megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteus 5:8). A
támogatás azt jelenti, hogy bevonjuk őket életünkbe, mint családunk és
gyülekezetünk létfontosságú tagjait. A támogatás azt is megkívánja, hogy
rendszeresen beszéljünk róluk és szükségeikről Istennel.
Kommentáld!