Trianon

Trianon a világ történelem egyik legnagyobb szégyene,
igazságtalansága és kegyetlensége!

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés jó lehetőséget adott az ország polgári fejlődéséhez. A kétközpontúvá vált birodalom súlypontja kezdett áthelyeződni Magyarország (Hungary) egyesített, csillogó, európai nagyvárosába, Budapestre. Később csak "régi jó békeidőkként" emlegetett közel fél évszázad köszöntött az országra. Az ország élvezte és elviselte az egy birodalomhoz való tartozás előnyeit és hátrányait. Akarva-aratlan részesévé vált a nagyhatalmi küzdelmeknek. Amikor 1914 nyarán eldördült a végzetes szarajevói pisztolylövés, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös életét, Magyarország belekeveredett a nagyhatalmak hegemonikus törekvéseiért folytatott, világméretűre duzzadt háborúba. És amikor ezt a 4 évig tartó öldöklő küzdelmet az Ausztria-Magyarország (Austrian-Hungary) szövetséges hatalmak elvesztették a legyőzöttek sorsában Magyarországnak is osztoznia kellett. A diadalmas győztesek a legnagyobb árat fizették:

"Igazságot Magyarországank!
Justice to Hungary!"

"A Párizs melletti Trianon kastélyban aláírt békeszerződés értelmében az ország elvesztette területének több, mint 2/3-át, lakosságának közel 2/3-át! Ezzel Magyarország egy európai nagyhatalom egyre súlyosabb és szuverénebb részéből az európai kisállamok sorsának részese lett. Önálló ország, de olyan helyzetben, amely kiszolgáltatta a nagyhatalmak akaratának. Számára legfeljebb csak az ügyes lavírozás maradt az ellentétektől előbb látszólagosan, majd egyre nyíltabban szaggatott európai erőtérben. Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott."

A győztes nyugati nagyhatalmak a nyugalom biztosítására törekedtek, amelyben learatahatják győzelmük gyümölcseit. Ebben pedig nem Magyarország, hanem a versailles-i békeszerződésben létrehozott új középállamok láncolata látszott számukra biztosítéknak. Magyarországgal nem sokat törödtek. A régi szövetségesek pedig erejüket veszítették, egyelőre nem jelenthettek külpolitikai támaszt Magyarországnak. Egészen addig nem, amíg fel nem támadt a német nagyhatalom egy agresszív diktátor Hitler vezetésével. Látszólag az volt a kérdés, hogy vissza a régi szövetségeshez vagy belekerülni a másik hatalmi táborba. A történelem nem adta meg a választás igazi lehetőségét. A konzervatív magyar politika pedig nem merte vállalni a német agresszióval való nyílt szembefordulás kockázatát. Így került bele Magyarország a még az elsőnél is szörnyűbb második világháborúba, s megint a vesztes oldalán. Az ár pedig megint nagy volt. Minden remény feladása Trianon igazságtalanságainak akár részleges orvoslására is és egyben valós függetlenségünk elvesztése. A végzetes német befolyást 1945-től felváltotta a végzetes szovjet akarat. A nagyhatalmi tömbök küzdelmében akár akarta az ország, akár nem, megint a rossz oldalra került. Mozgásterét ismét a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, titkos és nyílt megegyezések határolták körül. S ebből sem politikai rafinériával, sem az 1956-ban véresen levert, hősies forradalommal nem tudott kikerülni. Hogy ez megváltozzon, ahhoz az egyik nagyhatalomnak össze kellett omlania.

"Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek.
A világ történelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége Trianon!"
"Trianon the universal history great disgrace, unjustice and cruetly!"