Úrnapja, Krisztus szent testének és vérének
ünnepe

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk,
hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két
tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy
emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott
mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd
nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek
el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak,
ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Vacsora közben
kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta
nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott,
odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az
én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek:
nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom
az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az
Olajfák-hegyére.
Mk 14,12-16. 22-26

Elmélkedés:

Hitünk szent titka

A gazdasági válság kezdete óta világszerte mindennapossá váltak az utcai
tüntetések, amelyekről rendszeresen hírt hallunk. Általában az
elégedetlen, mármint a jövedelmükkel elégedetlen emberek vonulnak az
utcára magasabb fizetést követelve. Más esetekben az utcai tüntetések
politikai vonatkozásúak, vagy egy társadalmi problémára akarják felhívni a
figyelmet a szervezők, illetve a résztvevők. Az ilyen utcai megmozdulások
sokszor megmaradnak a békés felvonulás szintjén, máskor azonban sajnos
elszabadulnak az indulatok és akár napokra vagy hetekre csatatérré
változtatnak egy várost komoly anyagi károkat okozva, s főként veszélyes
sérüléseket okozva embereknek.

Évente két alkalommal a katolikus hívők is az utcára vonulnak papjaik és
püspökeik vezetésével, de ezek a rendezvények különböznek az imént
említettektől. A vallásos emberek nem fizetésemelést követelnek és nem
politikai véleményüket akarják kifejezni, hanem egészen más szándékkal
lépnek ki a templom falai közül. A húsvéti feltámadási körmenet és az
úrnapi körmenet külsőleg talán hasonlít egy békés felvonuláshoz, de
egészen más a szándéka. Hitünk alapját, életünk forrását, Jézus Krisztust
mutatjuk meg a világnak, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.
Őt visszük a körmeneten, hogy áldja meg a világot, városainkat és
falvainkat, ő áldjon meg bennünket. A körmenettel nem a feltűnést keressük
és nem a közlekedést akarjuk megzavarni, hanem szeretnénk megmutatni, hogy
Isten jelen van köztük, jelen van a világban.

A mai ünnep evangéliumában az utolsó vacsorán történtekről hallottunk,
amikor Jézus a kenyeret saját testeként adta apostolainak, majd pedig a
bort saját véreként adta nekik meghagyván, hogy cselekedetét az ő
emlékezetére ismételjék meg. Az Egyház az Úr kívánságának a szentmisében
tesz eleget, amikor a felszentelt pap Krisztus személyében és az Egyház
nevében átváltoztatja a kenyeret és a bort az Úr Jézus testévé és véréve.
A szentmise lényegét sajnos még a felnőtt hívők közül is sokan félreértik,
amikor azt gondolják, hogy a mise az utolsó vacsora megjelenítése, annak
megismétlése, amit Krisztus ezen az apostolaival elköltött étkezésen tett.
Valójában azonban a szentmise Jézus keresztáldozatának a megjelenítése,
hiszen a mi Urunk a kereszten adta oda visszavonhatatlanul önmagát
Istennek és nekünk. Felajánlása ebben az értelemben Istennek értünk
bemutatott áldozat volt. A szentmisében tehát mindenekelőtt Krisztus
keresztáldoztára emlékezünk, valamint az ő feltámadására is, amely annak
jele, hogy az Atya elfogadta az ő áldozatát. Ha ezen a gondolatmeneten
továbbhaladunk, rögtön megértjük, hogy a szentmisén való részvételünk
akkor teljes, ha nem csupán emlékezésnek és ünneplésnek tartjuk azt, hanem
Krisztus áldozatához odatesszük a mi áldozatunkat is, azaz felajánljuk
önmagunkat Istennek. A szentmise ugyanis nem csupán a miséző pap áldozata,
hanem minden hívő áldozata is, hiszen a pap mind a maga, mind a résztvevők
nevében mutatja be ezt az áldozatot.

A szentmise fontos mozzanata, amikor az átváltoztatott kenyérre és borra
mutatva elhangzik a következő: Íme, hitünk szent titka. Oltáriszentség
hitünk szent titka. Az átváltoztatott kenyérbe és borban Krisztus
valóságosan és titokzatosan jelen van. Erre a titokra figyelünk, ezt a
titkot ünnepeljük. A XVI. Benedek pápa által meghirdetett és idén
októberben kezdődő Hit éve jó alkalom lesz számunkra, hogy hitünkben
megerősödjünk. Készüljünk a Hit évére már most azzal, hogy hitünknek ezt a
csodálatos titkát és a benne rejlő csodálatos erőt újra felfedezzük.
© Horváth István Sándor

   Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy jelen vagy az
Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos
kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá, hogy lelkünk tápláléka légy.
Élj bennünk Szent Tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az
evangélium hirdetésére szenteljük. Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és
úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Segíts minket,
hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!