„…de ha meghal…” (János 12:24)
Egyszer egy
depressziós nő a folyóba ugrott a hídról. Egy ember, aki a közelben
volt, gondolkodás nélkül utána ugrott, hogy megmentse. De hősünknek
hirtelen eszébe jutott, hogy nem tud úszni, ezért csapkodni kezdett maga
körül és segítségért kiáltozott. A depressziós nő meghallotta
kiáltását, odaúszott a megmentésére, partra húzta, szájból szájba
lélegeztette, és megmentette az életét. Mi történt? A nő talált valami
célt, ami nagyobb volt a saját céljánál, és ezért értelmet nyert az
élete. Jézus ezt mondta: „…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal
meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 12:24).
Nem sokkal előtte ezt is mondta: „…ne aggódjatok életetekért, hogy mit
egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a
tápláléknál, és a test a ruházatnál” (Lukács 12:22-23). Karrier, siker
és anyagi dolgok nem adnak értelmet az életnek! Nagyobb célra van
szükséged, és Isten meg fogja ezt adni, ha kéred tőle. Vannak, akik úgy
születnek, hogy tudják, mire hívta el őket Isten az életben; mások
útközben fedezik fel. Olyanok is vannak, akik csak utolsó éveikben
találják meg. Sőt, olyanok is, akiket valamilyen tragédia vagy veszteség
ébreszt rá. A lényeg, hogy megtaláljuk az Isten szerinti célt, és arra
szánjuk magunkat. Helen Keller írta: „Amikor a boldogság egy ajtaja
becsukódik, egy másik kinyílik; de gyakran olyan sokáig bámuljuk a
csukott ajtót, hogy nem látjuk meg azt, melyet Isten kinyitott nekünk.”
Kommentáld!