Dehogy is baj kedves Judit. Sőt...Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.
Ha a tapasztalatainkat, megfigyeléseinket, megosztjuk egymással én ezt
igen hasznosnak tartom és szükséges is.

Előzmény

Válasz

Szia Magdi

A munkahelyi megoldások nagyon jó példák, csak sajnos manapság ez nem vált be, ... hogy miért sok válasz lehet. Pedig biztos sokkal több boldog, de legalább is elégedettebb emberek lennének, nem csak a munkahelyükön , de családban, társaskapcsolataikban, azzal amit írtál mint lehetőség akár a munkahelyeken de társsal kapcsolatban is. Ha egy munkakörben vagy egy feladat ellátásában valaki kevésbé jártas akkor egy másik feladattal is lehetséges a további munka biztosítása számára . Vagyis valamely hibáját lényegében elfogadjuk, nem sértegetjük , nem tesszük nyomasztóvá számára azt, amit így valóban könnyeddebben lehet megoldani. Kár, hogy ez napjainkban egyre kevésbé válik be, és nem is cél sok minden miatt. Nagyobb tere van a társas kapcsolatoknál annak, hogy merészebben lehet megmondani emberi tulajdonságainkat. Valójában tényleg a gyerekkorban kezdődnek ezek a dolgok, és bár mindenki úgy szeretei általában gyerekét, gyerekeit, mint amilyenek, mégis, a szülői gondoskodás nem csupán a pelenkázás , etetetés - és látszólagos gondoskodásokban merülnek ki. Ezért amikor felnőttekké válunk , szorosabb kapcsolatban szerintem kölcsönös igénynek kellene lenni annak, hogy véleményt cseréljünk, amiben az is benne rejlik, hogy szembesülhetünk tudott , vagy sejtett, vagy nem is tudott rossz, jó adottságunkról, tulajdonságainkról. Én ezt annyira természetesnek tartom, hogy számomra nem is kérdés, van e kuka, szemetes, doboz... vagy bármi. A legszerencsésebb az, amikor, ennek valemilyen formában örülni tudunk, már csak azért is, mert érdemes önmagunkat is ismerni. Igen a csiszolás az szükséges..., valójában én abszolut hiszek abban, hogy ez gyakorlatilag észrevételenné válik az évek , évtizedek alatt. Senki nem születik úgy, hogy ő mindenkinek jó legyen, tetszen, és a legjobb legyen. Egy ember a sok közül néhánynak " való " néhánynak vagy soknak " pont jó " rengetegnek a " legjobb " és ennek mértékben válhat be a csiszolás is. Remélem nem bántó amit írtam, csupán egy kis véleményt szerettem volna elmondani, és ahogy olvasom a Tieteket , nagyon hasonló, jószándékú , alkalmazható vélemények vannak. A vallás ami esetleg mint szinonima, hasonlat... és célzás szóba jöhet, és miért is ne.. Hiszen a hűség, a szeretet... a hazugás, árulás mind mind bibliai ...eseményekben előfordult jellemek. Ezért merészkedtem arra célozni, hogy ha valaki a hatalommal állandóan él.. és ezzel szemben a másiknak csak az a lehetősége van, hogy ennek megfeleljen, ott előbb utóbb hamarosan előfordulhat a " kísértés " számos lehetősége, mint rövid, vagy hosszabb megoldása. Azért, hogy vallahogy kiegyenlítődjék ez az éles ellentét. Ezért gondolom azt, hogy igazán szeretetre épülő kapcsolatokban mindez nem is kérdés.... , és megy. Ennyi... :)

Előzmény

Válasz

Drága Magdika!

Van ilyen és van olyan hozzá állás. Amit leírtál nagyon szép, de nagyon ritka.
A főnökök, nem ismerik a dolgozóikat, így vaktában lőnek hogy ki mire alkalmas vagy nem alkalmas. De tény hogy a jó szándék az mindig segít.
Senkit nem szabad direkt módon a hibáival szembesíteni.
Aki jó főnök, ismeri az alkalmazottait. A rossz, nem. A szerető társ a kis hibákkal nem foglalkozik, a szarvashibákat pedig lassan csiszolgatja.Tény hogy aki szereti a társát, az nem bírálja hanem szeretettel próbálja megmutatni neki hogy hogyan lenne jobb. Nos nem egyszerű. Nehéz ott tanácsot adni ahol nincs jogod tanácsokat osztogatni.
Mindenkinek tapasztalnia kell ahhoz hogy belátást tanuljon.

Előzmény

Válasz

Kedves Évi és Judit!
Egy pár gondolat, amit megemlítenék.
A rossz tulajdonságok és hibák szemétkosárba történő dobása helyett
belehelyezhetjük ezeket egy dobozba is.
Az Írónak valószínű, hogy célja volt ezzel, hogy ezeket a kifejezéseket használta.
Megfigyeléseim alapján azt tudom mondani, hogy az emberek 90%-a nem örül annak, ha a hibáival szembesítik.
Ellenérzést vált ki és eldurvulhat a helyzet pld. egy párkapcsolatban.
Mondhatja azt a másik, hogy: Úgy? Hát nem vagyok elég jó? Váljanak szét útjaink.
Szeretettel és kedvesen is lehet közölni olyan nem éppen kellemes tényeket, amik elgondolkodásra késztetik a másik felet.
Vagy pld. egy főnök, beosztott viszonyt, ha megnézünk.
"Nem vagy alkalmas erre a munkára, ezért én áthelyezlek máshová"
Vagy: Igaz, hogy régóta ebben a munkakörben vagy, de én találtam neked egy ennél sokkal jobbat, ahol kamatoztathatod a tudásodat és én hiszek benned és úgy gondolom, hogy az a munkakör neked egy igazán testhez álló lesz, mert ebben és ebben te nagyon ügyes vagy.
Itt vált fontossá az a gondolat, hogy egymás jó tulajdonságaira figyeljünk, mert a szeretet az ilyen.
Ebben az esetben a beosztott nem sírva, hanem a boldogságtól röpdösve
megy ki a főnök irodájából, aki éppen azt mondta neki igazából, hogy ki van onnan rúgva, de szeretettel és csöppnyi jóindulattal még egy jó napot is sikerült szereznie a dolgozónak.
És még lehetne sorolni a különböző példákat, hogy mennyire oda kellene figyelnünk egymásra és valóban egymás szemeit, vagy még inkább, egymás szívét kellene néznünk.

Válasz

Kedves Judit!

Amit írtál, nagyon értékes. Nos nagyon ki lehetne ezt a témát vesézni, és érdemesült is arra hogy ki legyen vesézve.
Léteznek olyan Emberek, akik áll arc mögé bújva , nem engedik meg hogy Te jó szándékkal hozzájuk férj.
Így egy idő után ha valaki nem akar változni, mert önző ahhoz hogy változni akarna, szinte elviselhetetlenné válik az örök próbálkozás a szeretett megóvására. Ekkor szoktam azt mondani, hogy ne válj senki szeretetlensége mártírjává. Tudd hogy hol az a pont, ami már nem a Te dolgod, hanem Istené.
S ha felismered hogy küzdöttél az utolsó pillanatig a szereteteddel, de nem látták meg a szívedet, akkor menj el, mert léteznek rengetegen akik pont a Te szívedre perdülnek táncra!
Ma a munka helyek többségében , de a a párkapcsolatokra is jellemző, hogy az elvárás a csillagos ég,amit 4 embernek kellene végezni, 3, vagy 2 látja el, mert a cég a munkaerőn spórolja meg a hiányzó bevételeit.
Ráadásul a társadalmi berendezkedés is anyag és nem Ember centrikus.
Így az egész ország, de mondhatni Világ méretű a probléma, mert a szemetes kukáktól várja hogy a problémát megoldja.
Az Emberek nem értelmesen, hanem mechanikusan foglalkoztatottak.
Információ azért nem áramlik, mert nem tartanak senkit arra méltónak hogy megkérdezzék, mi a véleménye. Így azt a véleményt helyezik előtérbe ami ordít. De ami ordít, az nem valódi. Az azért ordít, hogy a saját érvényesülése rendben legyen. Így megint nem az értelmesek kaptak szót, csak azok, akik hajlandók a rendszert össze szorított szájjal kiszolgálni.
Nos ezt minden politikai felhang nélkül írtam. "Csak gondolkodom, tehát vagyok."

Előzmény

Válasz

Kedves Évi
Nagyon egyet értek a hozzászólásoddal. Az elviselés, mint lehetőség szerintem az egyik legrosszabb módszer nem csak két ember között. Nincs megoldás. Ez a baj.
Lenne, ... de inkább "átlépik " a gondokat, aminek következménye, soha nem lehet azt mondani : " rendben van, túl vagyunk rajta megoldottuk " A szemeteskosár szintén megoldás lehet, de önbecsapás, önámítás, nem éppen az öszinteséget fejezi ki. Ugyanis a szemétkosárból szokott a leginkább újra és újra felszínre kerülni, mégépedig azért mert elapalástolja azt, ami számunkra kényelmetlen, vagy mert egyéni saját érdekünk ezt kívánja. Lehet ez jónak hangzik. mert az érdek máris pozitív gondolatokat ébreszt, pedig nem érdek, hanem kényelmes szempont. A dobálás eleve egy mérgelődésre, a bosszuságra jellemző cselekedet, tehát máris nem lehet olyan közeledés a másikhoz, mely hosszabb távon megoldást jelentene. A hibák, természetesen jó esetben többekben azt jelenti " hát igen ez van... de így szeretem.. . és ő is engem úgy... viszont tudjuk egymás rossz szokásait.. is...stb " ( Most nem volna jó , ezt nagyon részletezni... mindenki tudna hasonlót mondani ) Viszont, borzalmas számora, ha erre nem lehet, nem merünk valakit normálisan figyelmeztetni.... bántó és sértő szándék nélkül. Szeretve is lehet sőt kell is, kedvesen figyelmeztetni a másikat. De ha szótlanul a szemeteskosárba dobjuk, akkor mérgünkbe azt ki is szedjük előbb utóbb. És igaz az is, a szemétre újabb és újabb kerül... amitől egyre büdösebb, rohadtabb ... Rohadtabb a dolog, mert az alatta lévő erjed... és bomlik. A fejünbe is sok esetben még a régi sérelem jár... amikor máris ott a következő... És ez szítja a mérgünket, mert érezzük, valami mégsem oldodott meg....hanem és a lényeg ez... nem a szemétkosárba dobtuk ki igazán... hanem lenyelünk mindent. Ami pedig nem oldódik meg... ahhoz párosulhat és vonzza maga után vagy közvetlenül mellé a " kísértés " . A boldogtalanságtól, egy különös megoldása az egésznek, az új keresése... , a hiány , a vágy, a szeretet, és még sorolható mi minden. Az emberek ott tévednek, amikor azt mondják.. " át kell lépni , túl kell lépni, a szemétbe kell dobni stb ", hogy szerintem ez nem nevezhető a jó értelembe vett nagyvonaluságnak, amelyre tényleg szükségünk van.. különben igencsak nehéz lenne az élet, hanem inkább nevezhető gyenge és semmilyen probléma megoldó képességnek, amely nem csak a társadalomban szükséges, hanem minden emberi kapcsolatokban is. Az emberi kapcsolatokban is gyakori a hatalom, aki uralja sok esetben a helyezteket, és másik fél... aki ezzel szemben mást nem is tud tenni, mint megelelni... A megfelelni többnyire egy fajta teljesítményt jelent. Ebben az értelemben ha valaki ennek a hatalomnak megfelel. Tehát teljesít a hatalomban valamit, hogy a hatalom továbbra is hatalom maradhasson. Mindennapjainkban valamennyire szükséges a "madáchi színről " megbizonyosodva menni a következő színre túllépni, annyira, hogy nem mondhassuk azt, szemétbe való, felejtsük el. Megbizonyosodva abban, hogy számomra, és magamnak én is ember vagyok, hát még neked, mert hibáidra , hiányosságaidra , jellembeli gyarlóságaidra merem venni a bátorságot, és arra figyelmeztetlek, és viszont. Mert szerintem ezzel nem egymás, vagy a másik elviselése érvényesül, hanem a közös " építkezés " vagy a közös formálás egymás és mások érdekében. Mert csak akkor és csak is akkor teljesülhet sok minden, a gyerekeinkkel is... távol tartva az ember tragédiájában a bün eredetét, a kísértéseket amelyek rombolni ölni is képesek. Sok esetben így mondható, " ember küzdj, és bízva bízzál " Szemétkosár nélkül.

Előzmény

Válasz

Köszönettel ezeket a bölcs gondolatokat! Nagyon igaz, hogy csak az az igaz szeretet, ha elfogadjuk a másikat hibáival együtt.

Válasz

Drága Évike!
A végén van a lényeg!
"Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!"
Puszka!!!

Előzmény

Válasz

Nos ez az útravaló kicsit olyan lett mint Madách Imre : Az Ember tragédiája című színmű. Aminek az a lényege hogy:" Ember küzdj, és bízva bízzál!" De egy gyermek akár milyen büdöset kakil, az anyja mégsem tartja azt büdösnek. S amikor felemeli, édes a gyermeke terhe. És ragozhatnám, így ez az útravaló kicsit sántára sikeredett. Az Ember ha a másik gyengeségein átugrik, és nem próbálja azt jobb irányba terelgetni, akkor az egyre rosszabb lesz. Mint a színműben, a színről színre ugrálás a problémát nem oldotta fel, csak egy újabb színre emelte ahol az új társadalmi közegbe ágyazottan ugyan úgy újra megjelent, mert egyik színben sem orvosolták.
Amíg az Ember csak nyel, addig mindig szemétkosár marad. S amikor nem nyel tovább, akkor kincses láda.
Szívvel. Szóval, öleléssel muszáj egymást nevelni. Amin átugrasz és nem oldódik meg, az újra megjelenik problémaként, és Te is azt fogod a gyermekedre mondani hogy büdös, pedig nem az. Akit nem nevelnek, az neveletlen és erőszakos felnőtté válik, aki azt hiszi hogy mindenki szemétre való csak Ő nem.
Így aztán a társadalmi modell nem hogy javulna hanem romlik.
Nem egymást segítő emberek modellje lesz, hanem egymást elviselő embereké.Óriási a különbség. Az egyik szeretetre épül, a másik megfelelési kényszerre. Ha nem viselnek el, átlépnek rajtam. Sajnos ezt a trendet tükrözik vissza a mai társadalmi berendezkedés.
Az Emberek két oldalra tömörülnek. Az egyik amelyik a hatalmat képviseli az a tökéletes. S kinek nincs hatalma az megfelelési kényszerben nyűglődik. Miért? Mert ez a saját érdeke, ha nem akarja hogy a rossz társadalmi modell kivesse magából. Magyarán szólva egy nagyon szűk anyagi javakat hajszoló társadalmi réteg akadálya a szellemi megvilágosodásnak. Nos az akkor is így van ha ezt Madách Imre már régen megírta a jövő nemzedékének okulásul!
Mint az ábra mutatja, nem okult belőle semmit. A probléma maradt, csak a szín változott.

Válasz