Felkelsz,
rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme?
Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak
menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az
érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak
lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg
tudsz állni, és a lélekre figyelsz. De
csak akkor tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki
a helyén van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat
helyükre kell tenni. Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére.
És akkor nem lesz hiány. Nem lesz hiány, aminek pótlására millió
megoldást próbálsz kitalálni. De a hiány makacs jelenség, mindig hiány
marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet
pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés, és energiapazarlás
minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer
szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a
hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy
mozdulat. És akkor kezdődik az életed.
Van ilyen élet.
Kommentáld!