Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
          Csatlakozz te is közösségünkhöz        
        S máris hozzáférhetsz  a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel. 
Szeretettel várunk.      
Ezt találod a közösségünkben:
        Üdvözlettel,
 
A BÉKE SZIGETE vezetője      
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
          Csatlakozz te is közösségünkhöz        
        S máris hozzáférhetsz  a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel. 
Szeretettel várunk.      
Ezt találod a közösségünkben:
        Üdvözlettel,
 
A BÉKE SZIGETE vezetője      
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
          Csatlakozz te is közösségünkhöz        
        S máris hozzáférhetsz  a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel. 
Szeretettel várunk.      
Ezt találod a közösségünkben:
        Üdvözlettel,
 
A BÉKE SZIGETE vezetője      
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a A BÉKE SZIGETE közösségi oldalán!
          Csatlakozz te is közösségünkhöz        
        S máris hozzáférhetsz  a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, , blogolhatsz, hozzászólásokat írhatsz képekhez, videókhoz és tartalmakat tölthetsz fel. 
Szeretettel várunk.      
Ezt találod a közösségünkben:
        Üdvözlettel,
 
A BÉKE SZIGETE vezetője      
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
 
Bejelentkezés
  Amikor még piciny voltál,  olyan nagyon enyém voltál,  engem ettél,   rám nevettél, nekem sírtál.    Mikor később nagyobb lettél,  mindig messzebb, messzebb mentél,  először csak a kiskertbe,  aztán a nagy idegenbe.    Ha itt vagy is, csak elnézel,  akkor is nem engem érzel,  nem anyádat, nem apádat,  valami más csillagtájat.    Úgy megnőttél, szinte félek,  már a válladig sem érek,  alig-alig hihetem már,  hogy ölbéli bubám voltál.    Én voltam-e óriási,  vagy Te lehettél parányi?  Sosem voltál nehéz nékem,  nem éreztem gyöngeségem.    Melletted most kicsiny lettem,  ágaskodik háta lelkem,  nőni akar, hogy elérjen,  hegyormodig hogy felérjen.    Húzol engem Te fölfelé  mint a napfény maga felé  fát, virágot, lombos ágat -  fölemeled az anyádat.  
|  |  | 
Gulybán Barnabásné 3 napja új blogbejegyzést írt: Otthoni munka
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!