Angyali üzenet   Bocsássunk meg magunknak, Bocsássunk meg egymásnak, Bocsássunk meg múltunknak, Teremtett világunknak.   Rázzuk le béklyóinkat, Dobjuk el gondjainkat, Hívjuk angyalainkat, Teremtsük világunkat!   Angyalok segítenek, Erővel feltöltenek, Lényükkel átölelnek, Folyton lelkesítenek.   Ahogy vagy elfogadnak, Csodákkal támogatnak, Érzéssel tanítanak, Mindig bátorítanak.   Nincsenek véletlenek, Dolgok csak megtörténnek, S angyalok szeretnek, Lépten-nyomon vezetnek.   Angyalok most üzennek, Minden lénynek, embernek: A célja életednek: Helyt adj a szeretetnek!   Ez hiányzik Földünknek, Angyaloknak, Istennek, Valóságos lényünknek, S gyönyörű szívünknek.   (a szerző ismeretlen)

Wass Albert:  Az Angyalok Tisztása    Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.  Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó:  akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.  Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt,  ahogy a fák között tovaoson.  Te már tudod, hogy ezt a szellőt  az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.    Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod:  surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben.  Sok dolguk van, igyekezniök kell.  A virágokat is láthatod majd,  és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.  Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.  De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik.  Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.    De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél,  csodálatos meséket az erdőről. . .  Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,  s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.  Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat  nem láthatja a szemed.    Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.  És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved  és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek,  egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.  A legnagyobb kincseket, amiket  ember számára megteremtett az Isten.  A jóságot, a szeretet és a békességet.    Te minderről semmit sem tudsz akkor.  Csak annyit hallasz, hogy a madarak  nagyon szépen énekelnek körülötted,  és a patak nagyon szépen mesél.  Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.  A fák, a virágok, a fű, a moha,  a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,  amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék  pipájából, és jóságosan mosolyog.    Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé,  a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé,  és hiába gonoszak hozzád,  te mégis jóval viszonozod gonoszságukat,  szeretettel vagy mindenki iránt,  és az élet legsúlyosabb perceiben is  derű és békesség van a homlokodon:  csak akkor látják meg rajtad,  hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem.