Réges
régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese
gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a
bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a
mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az
ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta,
és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a
statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
-
...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt,
aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
Színházba
indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött,
kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a
lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam
titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.
Kommentáld!