A BÉKE SZIGETE

VIDÁM TÖRTÉNET!!

9 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

Munkahelyi felvételi !

Egy munkahelyi felvételin a jelöltek morális képességeire próbáltak következtetni egy kis teszt segítségével. A kérdés így szólt:
"Mész az úton az autóddal, amiben rajtad kívül csak egyetlen utas fér el. Hirtelen meglátsz egy buszmegállót, ahol hárman állnak:
1. Egy öreg néni, aki láthatóan a halálán van, orvosi segítségre lenne szüksége
2. Egy nagyon régi kedves barátod, aki egy ízben megmentette az életed
3. Álmaid nője (férfije), akibe első látásra szerelmes lettél.
A kérdés: melyiküket vinnéd el, ha tudjuk, hogy csak egyet választhatsz közülük?
Ha a nénit, akkor esetleg sikerül megmentened az életét.
Ha a régi barátod, akkor visszafizetheted neki a régi tartozásodat.
Ha álmaid partnerét, akkor esetleg egész hátralevő életedet boldogságban töltheted."
A teszt eredményes volt, felvették az egyik jelöltet, holott nem szabályos választ adott. A válasza így szólt:
"Megállnék, odaadnám a régi ismerősömnek a kocsikulcsot, hogy vigye el az öregasszonyt a kórházba, én pedig álmaim nőjével megvárnám a buszt."

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Nagyon szép ez a vers bizony sokszor szertnénk mások lenni, vagy egy kicsit láthatatlannak, de ez nem így működik és bizony egy mély hallgatás sokszor többet mond minden kimondott szónál!! Köszönöm szépen kedves Erzsike a szép verst és örülök,hogy tetszett a történet. Szép estét és álmokat kívánok szeretettel:) JUlika

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 9 éve

Kicsiny maradtam,szótlan

Só szerettem volna lenni,hogy
benned is zamattá váljon:
édes ízű gyümölccsé hitem,
és a szíved reá találjon.
Arra akit én szolgálok,
aki fűszerezi életem:
reménnyel,hittel,bizalommal,
s aki erőt ád énnekem.
Mosoly szerettem volna lenni,
ami téged is felderít,
fárasztó utad homályából
felvillan olykor,s bátorít.
Vagy kéz szerettem volna lenni,
ami kisér, s ha elesel,
erősen megfog,simogat,
s fedő szó nélkül felemel.
Vagy fény,szerettem volna lenni.
ragyogni,mint a csillagok,
utat mutatni mindenkinek,
s látod? Még gyertya sem vagyok.

Az a szikra,ami bennem ég.
olyan parányi fénysugár,hogy
nem gyújt lángra,jól tudom,
jól tudom,hogy az én hibám,
---Ne vess meg azért,mert így van,
hogy kicsiny maradtam,szótlan,
De tudod: a hallgatásnak
olyan nagyon-nagy súlya van.
---Csak imádság maradtam érted,
csendes szívvel könyörgő testvér:
ez az osztályrészem nékem,
és ez mindennél többet ér.

Páskulyné Kovács Erzsébet