Sokat ,,sétáltam" ma ,szivemnek kedves helyeken!
Csodálatos ajándékot kaptunk tőled Magdikám! Itt is köszönöm!
Isten gazdag áldása kisérjen!
Szép estét,jó éjszakát kivánok!
Szeretettel üdv Erzsike

Válasz

Nagyon hálás vagyok. hogy megismerhetem Erdélynek olyan részeit, ahol még nem jártam, és talán csak így láthatom, de ez is nagyon nagy dolog.
Köszönet érte!

Válasz

Én is így gondolom. Igen, otthon vagyunk, amikor ilyen és ehhez hasonló felvételeket látunk.

Magam is így vagyok ezzel: ahol szeretet van, ott van meleg és oda húzódunk.
Köszönöm a megtisztelő véleményedet.

Előzmény

Válasz

Drága Magdika!

Én Magyar vagyok.
Én Erdélyben is otthon vagyok.
És Szlovákiában is otthon vagyok........
De leginkább ott vagyok otthon ahol
Béke van, és Szeretet.
Így mindig oda megyek, ahol ezt megkapom.
Nálatok, megkapom.
És még sok helyütt megkapom,
így vándorolok.
Pusz!

Évi!

Előzmény

Válasz

Évike! Te ott születtél?
Olyan gyönyörűen írsz a Hazádról.
Vagy a Hazaszeretet érzése, ami -e vers megírására késztetett?
Már úgy értem, hogy az a Hazaszeretet érzése, ami mindannyiunkban fellelhető ilyenkor, amikor ilyen képeket látunk?
A verseid megérdemelnék, hogy egy külön helyet biztosítsunk nekik, így hamar rátalálnánk, ha vissza szeretnénk keresni. Javaslok egy új fórumtémát: Csizmadia Éva versei címmel.
Gyönyörű ez a vers!
Nagyon köszönöm: Magdi.

Előzmény

Válasz

A rejtett ikon.

Mikor karnyújtásnyira
ott hevertem, magam, roskatagon
félájultan, mert avatatlan írók
kínt loptak életembe, s a rettenetes nagy
féltés halálos sebbé tornyosult bennem a Világ fölé....
Akkor tanított meg az Isten olvasni.
A hűségesek lázas remegő ujjain születtem újjá,
a mennyből szólani.
Magyar írók mentik -e kezet.
Ujjaik nyomán hímesre szeretgetett a megváltás
csodája.
S már szinte ettől réveteg,
Mázsás idő végén felhasadt szívvel lépdelek.
Kínban, dideregve fáztam.......
de a magyar szívvel írt versek otthonában
magamra találtam....
Zokogásuktól térdre hulltam,
Színekben, ízekben csókok közt
Világoltam.
Szerelem koptatta szíveken zenéltem.
Hűséges tollak húrján dalukban igéztem
kócos felleget..
Türelmetlen vágyaik viharában dúltam.
Szerelmes csókjaiktól szétraboltan hevertem.
Ablak szemeiktől részegen ittam
gyönyörű Hazám féltett kincsei titkát.
Agyon óvva, és agyon örülve
ezerszer toldva , foldva és fiává dicsérve,
ezerszer megtagadva , s vissza lopva
ezerszer sebezve, majd karjaikba vonva,
megérkeztem olyannak amilyennek vágytak.
Nemzetet szültek, Istent a Hazának.
Szarvast az erdőnek, Sast a Határnak.
A jövő testnek lelket, Teremtőnek Házat.
Nem kapzsi, nem konok,
szívében mind gazdag, sosem törék össze
vad századoknak viharától nem inog.
Mindig újul, éled.
S ha minden népnek hite veszne is,
örökké Fennmarad!
Zászlaja már egy egész Nemzeté!
Tiétek az áldás, Isten szíve magja
A Földetek!

Szeretlek benneteket.
Évi!

Válasz

Még soha nem jártam ara felé! Ezért így virtuálisan biztosan meg fogom nézni! Azt mondják nagyon szép hely! Köszönöm kedves Magdi!
Szeretettel üdvözöllek! Laci

Válasz