„… erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29)
A tanítványok egyik
éjszaka kint voltak halászni, amikor hatalmas vihar tört ki. Hajnali
három óra körül szörnyen megrémültek attól, hogy egy alak közeledett
feléjük a vízen járva. „De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt
mondta: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« Péter ekkor így szólt hozzá:
»Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.«
Mire ő így szólt: »Jöjj!« Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a
vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:27-29). Ez a történet először is
azt tanítja nekünk, hogy amire nem az Úr hív minket, azt ne tegyük! Egy
történet szerint egy ember állt a menny kapujában. Péter így szólt
hozzá: „Nevezz meg egy jócselekedetet, amit tettél!” Az ember így
válaszolt: „Nos, egy motoros banda megfenyegetett egy nőt, ezért
behúztam nekik, kirúgtam alóluk a motorjukat, és kitéptem az orrukból a
karikát.” Péter lelkesedve megkérdezte: „És mikor történt mindez?” „Úgy
fél perccel ezelőtt” – felelte az ember. Ahhoz, hogy vízen járj, meg
kell tanulnod különbséget tenni Isten hangja és a saját ötleteid között.
Másodszor a következőt tanítja ez a történet: ahhoz, hogy
megtapasztaljuk a csodát el kell hagynunk a komfortzónánkat. Képzeld
magad Péter helyébe! Rettenetes vihar dúl, és ő fél. A csónak
biztonságos és kényelmes. Nem maradnál te is inkább benne? De nem
teheted. Isten többre szánt téged, mint a kudarcok elkerülése – ő arra
hív, hogy hitben lépj, és így elérj dolgokat. Azt kérdezed: „Mi az én
csónakom?” Bármi, amibe hited veted, amikor az élet viharosra fordul,
lehet ez akár egy állás vagy egy kapcsolat. A csónakod lehet bármi, ami
megakadályoz abban, hogy kilépj a megszokott kényelmes környezetedből.
Ezt elhagyni a legrémisztőbb, de egyben legnagyobb jutalmat ígérő lépés,
amit valaha is tettél!
/FORRÁS: MAI IGE/
Kommentáld!