Az egyik legrégebbi egyházi ünnep a Vízkereszt, már a
4. században is tartották a kora keresztény egyházak. A keleti
keresztények Jézus a Jordán folyóban való keresztelkedését ünneplik,
melyet a történet szerint Keresztelő Szent János végzett. A hagyományok
szerint ezen a napon érnek véget a téli tizenkét napos ünnepek, ekkor
kell lebontanunk a karácsonyfát és ekkor kezdődik a farsang.
A magyar vízkereszt szó a vízzel való keresztelésre utal. A
víz és a tömjén megszentelésének hagyományából alakult ki a házszentelés
hagyománya is, amelyet január 6.-ig szoktak végezni a papok. Régen a
házakat vízzel és sóval szentelték, a pap pedig krétával írta fel az
ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűit (G, M, B). Ekkor volt
szokás a lélekpénz beszedése is (ma egyházadónak nevezzük).
Január 6.-ától veszi kezdetét a farsang és egészen a nagyböjt kezdetét
jelentő hamvazószerdáig tart. A farsang a karneválok időszaka, a közelgő
tavasz örömünnepe. A magyar farsang hiedelmei az utolsó három farsangi
napra vonatkoznak - farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre.
A Vízkereszt jelképei
A Vízkereszt színei jellemzően a karácsony színei, vagyis a fehér és az
arany, amelyek az ünnepet, az újdonságot és a reményt jelképezik. A
hagyományok szerint a Vízkereszt utáni napon újra beköszöntenek a
hétköznapok. A Vízkereszt hagyományos liturgikus szimbóluma a három
korona, amely a napkeleti bölcseket szimbolizálja, illetve az ötágú
csillag, mely azt a csillagot jelképezi, amely elvezette őket a
Kisjézushoz. A Vízkereszt modern szimbóluma a gömb vagy a világ
stilizált ábrázolása.
Kommentáld!