Testvér!
Valamit szeretnék mondani Neked.
Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak.
A világ szép s az emberek jók.
A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér.
Akár a pestis vagy a nátha.
S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot?
A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ.
Gyökered,vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi
amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered,
és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak
annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a
földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.
Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég.
Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért?
Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér.
Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál,
és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai:
Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág.
Mert nincsen különbség, közted s a hóvirágok között abban a világban.
(Wass Albert)
Kommentáld!