Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban.
A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen.
A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára.
A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:
Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság.
Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés.
A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája.
Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában,
mint egy finom, halk akkord.
(Vass Albert)
Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm
Minden vágyadnak eleget tenni:
ez az emberi élet legnagyobb művészete.
Akinek sikerül, az boldog.
Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete.
Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.
Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.
Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.
Csak olyan növényt enged meghonosulni benne,
melynek virágai szépek és illatosak.
Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.
Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül.
Olyan növények gyökerét sem ülteti el,
melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas.
Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt...
WASS ALBERT
idézetek
erdélyi magyar író és költő
1908. január 8. — 1998. február 17.
Kommentáld!