Wass Albert: Mindent újra kezdünk
Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk. Újra megfőzzük
az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda. Újra dolgozunk, újra
vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra
lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.
Nem is lehet
másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél,
újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra,
mindig újra. A természet örök rendje ez és mi kötve vagyunk a
természethez, mint a növények, vagy mint az állatok. A fák levelei
tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra
kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra
jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem
is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve
tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Minden
vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás
ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne
hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed,
megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel,
egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még
nem történt Veled. Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most
térnek meg tengeren túlról. Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a
két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak alá pihenni a bokrok
közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide,
hogy megkeressed őket: vidám füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén
szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és száraz mohát a
fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony
gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.
Wass Albert
Kommentáld!