A BÉKE SZIGETE

Zarándokként élem

12 éve | Schvalm Rózsa | 4 hozzászólás

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

Őrzöm szívemben az Isteni lángot,

nem engedem soha elhalványulni.

Vezet utamon a tiszta forráshoz,

partján zarándoknak jó megpihenni.

Schvalm Rózsa

(2012-10-20)

Címkék: saját vers

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

Sályi Tiborné Erzsike üzente 12 éve

MÉG NEM MINDEN!

Ahogyan minden reggel újra
felkel a nap, és új fényt,meleget,
új aranytakarót borít a földre,
és megköszönhettem a tegnapot,
de minden reggel újat várhatok:
Krisztusom,úgy járhatok Teveled.

Már tegnap láttalak.
Leborulhattam kereszted alatt,
Bocsánatod csodáját ízlelhettem,
Eged ragyogva kitárult felettem.
Hálás örömmel szolgálhattalak,
Legnagyobbat kicsinyedben,.
S ma új fényben ragyog arcod felettem,
ma új csodád bort kóstolhatom.
S ámulva látom,hogy ez még nem minden!

Mintha könnyű fecskeszárny lenne lelkem,
s amennyit máig megtaláltam-leltem,
csak csepp lenne a tenger tüköréről
Röptömben azt a cseppet fölemeltem,
s már az a csepp is csodát tett velem,
De Te vagy a tenger! Kimeríthetetlen
és végtelen!

Tegnap úgy láttam: megismertelek.
Ma új fényben ragyog rám reggeled.
S még nagyobb,még fenségesebb leszel.
ha holnap találkozom Teveled.
Erőidből,csodálatos magadból
minden új nap újat kínálsz nekem.
Kis patak,feléd,a tenger felé
siet az életem,
míg szépségedet,végtelen valódat
színről színre szemlélhetem.

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 12 éve

Csodálatosan szép ez a vers! Gratulálok:

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Nagyon szép vers!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

"bár az út nem sima, göröngyös talán, bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,
reményszikrát vetve fellobban a láng."
Ez tart még itt engem is drága Rózsa. A reményszikra, hátha egyszer fellobban a láng!!!!!!!!!!!!!
Nagyon szépen köszönöm a gyönyörű verset.
Áldjon az Úr Jézus!
Szeretettel kívánom, teljes szívemből: Magdi.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben